TOB - BÍRÁK KÖNYVE
Bevezetés
Józsue könyve után következően szintén a "korábbi próféták"
csoportjához tartozóan, a Bírák könyve képet ad a törzsek életéről
Izrael népe történetének legsötétebb időszakaiban, amik a meghódítást
követik és a királyság intézményének létrejöttét megelőzik.
A könyv felépítése
A könyv felépítését könnyen észlelhetjük. Egy első bevezetés (1
fejezet), bemutatja a törzsek letelepedését Kánaánban, sikereikkel és
bukásaikkal. A törzsek helyzetét, akiknek tevékenysége nem tűnik
megegyezőnek, a létüket fenyegető kánaáni városok jelenléte miatt, a
törzsek számára meghatározott területeken. Ez a helyzet, ami
ellentmondásban van Isten ígéretével, elnyeri első magyarázatát
(2,1-5). Ezen előzetes helyzetkép után, amelyik visszautal minket a
hódítás korszakához, indul meg a Bírák tulajdonképpeni korszaka
(2,6 - 16,31). Ezt előszó vezeti be, ami a törzsek történetének ezt az
időszakát vallási szempontból értelmezi (2,6 - 3,6). Míg Józsue ideje a
hűség időszaka volt, a Bírákét a hűtlenség időszakaként tárják elénk.
Majd töredékes történetetek következnek a bírák cselekedeteiről,
akiknek száma tizenkettő, de akikről változó hosszúságúak a
feljegyzések: Otinel (3,7-11), Ehud 3,12-30), Samgar (3,31), Debora és
Bárák (4-5), Gedeon és Abimelek (6,1-9,57), Tola (10,1-2), Jair
(10,3-5), Jiftach (10,6-12,7) Ibszán (12,8-10), Elon (12, 11-12), Abdon
(12,13-15), Sámson (13, 1-16,31).
Ez az összeállítás két függelékkel fejeződik be, amik bemutatják az
Izraelben uralkodó anarchiát a királyság létrejötte előtt. Az egyik
elbeszéli Dán törzsének vándorlását és Micha szentélyének eredetét
(17-18), a másik Gibea lakóinak gaztettét és a Benjamin elleni háborút,
amit a törzsek indítottak ellene, mert visszautasította a bűnösök
megbüntetését (19-21)
Bírák és megmentők
A könyvben bemutatott személyeket együttesen "bíráknak" nevezik, de meg
kell vizsgálni ennek a címnek jelentőségét. Ez a kifejezés, így többes
számban, csak Bír 2,16-18-ban szerepel, megjelölni azokat, akiket Isten
kiválasztott népének megmentésére. De ha ritkán fordul is elő ez a
megjelölés a szövegben, a királyság előtti időszaknak "Bírák kora"
elnevezése ismert a bibliai hagyományból (2Sám 7,11; 2Kir 23, 22; Rút
1,1). Bár a "bírák" cím gyakorlatilag nem fordul elő az
elbeszélésekben, elég gyakran találkozunk az "ítélni" igével a könyv
hősei cselekedeteinek megjelölésére (3,10; 4,4; 10,1-5; 12,7.8-15;
15,20; 16,31). Megfigyelhetjük, hogy ez az ige a leggyakrabban azokban
a feljegyzésekben fordul elő, amelyek az elbeszéléseket kísérik, ami
egy szerkesztő által történő alkalmazásra vallhat. Még ebben az
értelemben is, ez az ige nem egyszerűen az "igazságot szolgáltat"
jelentést fedi, hanem a "parancsolni, uralkodni"-ként fogható fel. A
francia nyelvben az "ítélni" ige használatának értelme ne vezessen
minket félre, mivel a héber nyelvben, hasonlóan a környező nyelvekhez,
ez az ige valóságos hatalmi funkció megjelölésére szolgál. Hogy csak
egy példával szolgáljunk, a "bíró" kifejezés a Mari-i szövegekben magas
funkcionáriusokat jelöl, kiterjedt hatalommal.
Ha bizonyos személyek bíráskodtak Izraelben, nem biztos, hogy mindazok,
akiknek hőstetteiről beszámol a könyv viselték ezt a tisztséget, mivel
egy másik ige minősíti azoknak a cselekedeteit, akiket mi a Bíráknak
nevezünk, ez a "megmenteni" ige (3,31; 6,15; 10,1). Ilyen értelemben
Otinel és Ehud "megmentőknek" minősülnek (3,9.15). Általánosan véve
Isten az, aki megmenti népét, kiválasztva egy olyan férfit, aki
konkrétan megvalósítja a megmentést (3,9; 6,36-37; 7,7; 10,13). A
kifejezések kettősségével állunk itt szemben, ami valószínűleg a
perspektívák kettősségéhez vezet, amit a Bírák könyvének olvasása
felszínre hoz.
Anélkül, hogy biztos ítéletet mondhatnánk a könyv felépítéséről, fel
lehet fedezni hagyományokat, vagy elbeszélés ciklusokat, amelyek
korábban önállóan léteztek. Így a feljegyzések a kisebb Bírákról
(10,1-5; 12,8-15) egy ősi lajstromból származhattak, amely csak
rövid értesüléseket szolgáltatott. Egyébként Jiftach története
kettéosztja ezt a felsorolást és lehetőséget nyújt annak
megállapítására, hogyan lehet áttérni a bíró személyéről a megmentőére,
mivel Jiftach mindkettő volt. A többi Bíráról szóló elbeszélés ősi
hagyományokon alapul, amelyeket kibővítettek, kiegészítettek és
összevontak. Ezeket az elbeszéléseket összegyűjtötték-e egy kötetbe,
amit a "megmentők könyvének" lehetne nevezni? Ez egy feltevés, aminek
alátámasztása még hátra van, de aminek megvan a valószínűsége.
A teológiai keret
De ezeken a hagyományokon és gyűjteményeken túl a Bírák könyve
teológiai keretet szolgáltat, ami leköti a figyelmet, mivel a közölt
események vallási tanítását adja meg. Ez a teológiai perspektíva
leginkább a bevezetésben található meg (2,6-3,6), a 6 fejezet elején
(lásd 7-10) és Jiftach történetének bevezetésében (10,6-16).
Egy sor jellegzetes megfogalmazás jellemzi: Izrael fiai azt
cselekedték, ami gonosznak számít az Úr szemében (2,11; 3,7.12; 4,1;
6,1; 10,,6; 13,1), ezt a megfogalmazást pontosítani lehet a
következőképpen: elhagyták az Urat és Baalnak és Astarotnak szolgáltak
(2,11.13; 3,7; 10,6). A hűtlenségük következménye megjelölésre kerül:
az Úr kiszolgáltatja őket egyik vagy másik ellenségüknek (2,14; 3,8;
4,2; 6,1; 10,7). Majd következik a megfogalmazás: Izrael fiai az Úrhoz
kiáltanak (3,9.15; 4,3; 6,6; 10,10). Népének ezen könyörgésére az Úr
avval válaszol, hogy bírákat támaszt (2,16) vagy egy megmentőt
(3,9.15). Végül, az elbeszélések befejezésekor más megfogalmazások
jelentkeznek: az ellenség meghajolt Izrael keze alatt (3,30; 8,28, lásd
4,23-24) vagy: így nyugalom volt az országban több évig (3,11.30; 5,31;
8,28)
Ezekből a megfogalmazásokból egy vallási logika tűnik elő négy
témakörben: a bűn magával hozza a büntetést, de a nép bűnbánata a
megmentő eljövetelét eredményezi. Itt a történelem olyan teológiájával
állunk szemben, amit utólag illesztettek hozzá a történetekhez, és ami
egész Izraelre vonatkozik, de ez a keret nem felel meg mindig annak,
amit a Bírák történetéből megtudunk.
Ha most egyik vagy másik szerkesztőnek akarjuk tulajdonítani ezt a
teológiát, MTörv-iekre lehet gondolni, de akkor is olyan feltevéssel
állunk szemben, amelyik nem teljesen fedi a valóságot. A teológiai
tétel, amelynek négy, egymást követő eleme (bűn, büntetés, megbánás és
megmentés), nem található ilyen pontossággal a többi könyvben, amik a
"MTörv-i történelmet" alkotják, ami Józsue könyvétől a Királyok
könyvéig terjed.
Másrészről a bevezetések többszörös száma, a különböző magyarázatok,
amiket a hódítás késedelmére adnak (2,6-3,6), az a szándék, hogy
tizenkettőre állapítsák meg a bírák számát, a törzsek számának
megfelelően, olyan szerkesztésre vall, ami elhúzódott az időkben. A
teológiai perspektívát a MTörv-i szerkesztők befolyásolták, de nem
lehet állítani, hogy kitalálták azt, még akkor sem, ha azt
megerősítették.
A könyv függelékei (17-21), amelyek szintén régi hagyományokat
dolgoznak fel, a Száműzetés alatt, vagy után lettek hozzácsatolva,
mivel olyan szókincset alkalmaznak, amit a papi írásokban találhatunk
meg. Ezzel szemben nehezebb megállapítani azt az időszakot, amelyikben
a 1. fejezet bevezetését tették hozzá, ami ősi adatokat tartalmaz, itt
világos az az irányzat, hogy Juda törzsét megdicsőítsék.
A Bírák könyve és a történelem
Az összes bizonytalanság ellenére, amik a Bírák könyvének
szerkesztésével kapcsolatban felmerülnek, a történészek számára a
Józsue halálától a királyság beiktatásának időszakáról, az marad az
egyetlen adatforrás, de alkalmazása számtalan problémát vet fel. Az
elbeszélések alapján fogalmat lehet alkotni a Bírák koráról; képet
nyerhetünk egyes törzsek történetéről, ahol semmi nem utal politikai
egységre, még a tizenkét törzs szövetségének formájában sem.
Csoportok történetéről van szó, amelyek egyes törzsek közötti
közeledésekről vagy ellenségeskedésekről számolnak be, harcokról szóló
beszámolókról a már megszerzett területek megvédésére, de mindez
töredékes és a kronológiai sorrend figyelmen kívül hagyásával tárul
elénk.
Ténylegesen a Bírák könyve semmiféle dátumhoz nem kapcsolódik, csupán
az egyes bírák működésének időtartama van feltüntetve, de ha összeadjuk
ezeket a megadott időtartamokat 410 éves időtartamot kapunk, ami nem
fér össze a többi, Izrael történetére vonatkozó kronológiai adattal. A
számadatok többsége a szerkesztőktől származik és biztos, hogy
mindegyik saját elgondolással rendelkezett, de majdnem lehetetlen ezt
felfedezni és megérteni. Egyébként a 40 szám gyakori alkalmazása, ami
egy személy tevékenységi időtartamát jelöli, mutatja a Bírák könyve
adatainak megközelítő jellegét. Az igazságnak az felel meg, ha a Bírák
időtartamának megállapításához figyelembe vesszük a királyság korának
kezdetét és a Kánaánba való bevonulás dátumát. A közölt hagyományok
együttese Kr.e. 1200 és 1020 között helyezkedhetett el, a második
időpont a királyság megalakulása.
Izrael hitéről szóló könyv
Érdekes és nehéz dokumentum a történészek számára ez a könyv, amit
mindenek előtt Izrael hite hozott létre. A legrégebbi szövegekből, amik
alkotják, így Debora énekéből (Bír 5) az a meggyőződés nyilvánul meg,
hogy Izrael Istene az, aki népét fenntartja a nehéz órákban. Ez a
teológiai tapasztalás egész Izraelre kiterjedt és a könyv teológiai
kerete megerősítette az eredeti felfogást, tovább hangsúlyozva Izrael
gyöngeségét és Isten türelmét, aki fáradhatatlanul küld férfiakat, hogy
Izraelt megszabadítsák az elnyomástól.
Való, hogy a könyv hősei olyan időszakban működtek, amikor az erkölcsi
felfogás kegyetlen volt és a morális gondolkodás nem felelt meg a
miénknek. Ehud csele, Sisera megölése Yael által, Jiftach
lányának feláldozása, Sámson szerelmei megbotránkoztathatnak minket, de
ezeken az elbeszéléseken keresztül, amik nem igyekeznek a valóságot
szépíteni, észre kell tudni venni Isten tevékenységét, aki vezeti
népét azáltal hogy a Lélek által felbuzdított vezéreket küld nekik
(3,10; 6,34; 11,29; 13,25; 14,6.19; 15,14). Ezek a férfiak előképei a
királynak, aki az Úr Lelkét nyerte el, hogy a népet igazsággal
kormányozhassa, de maga a király a Messiást jelentette be, akin a
sokszoros ajándékok Lelke nyugszik (Iz 11,2).
Vissza a ÓSz menühöz