TOB - BÍRÁK KÖNYVE

Bevezetés

Józsue könyve után következően szintén a "korábbi próféták" csoportjához tartozóan, a Bírák könyve képet ad a törzsek életéről Izrael népe történetének legsötétebb időszakaiban, amik a meghódítást követik és a királyság intézményének létrejöttét megelőzik.  

A könyv felépítése

A könyv felépítését könnyen észlelhetjük. Egy első bevezetés (1 fejezet), bemutatja a törzsek letelepedését Kánaánban, sikereikkel és bukásaikkal. A törzsek helyzetét, akiknek tevékenysége nem tűnik megegyezőnek, a létüket fenyegető kánaáni városok jelenléte miatt, a törzsek számára meghatározott területeken. Ez a helyzet, ami ellentmondásban van Isten ígéretével, elnyeri első magyarázatát (2,1-5). Ezen előzetes helyzetkép után, amelyik visszautal minket a hódítás korszakához, indul meg a Bírák  tulajdonképpeni korszaka (2,6 - 16,31). Ezt előszó vezeti be, ami a törzsek történetének ezt az időszakát vallási szempontból értelmezi (2,6 - 3,6). Míg Józsue ideje a hűség időszaka volt, a Bírákét a hűtlenség időszakaként tárják elénk. Majd töredékes történetetek következnek a bírák cselekedeteiről, akiknek száma tizenkettő, de akikről változó hosszúságúak a feljegyzések: Otinel (3,7-11), Ehud 3,12-30), Samgar (3,31), Debora és Bárák (4-5), Gedeon és Abimelek (6,1-9,57), Tola (10,1-2), Jair (10,3-5), Jiftach (10,6-12,7) Ibszán (12,8-10), Elon (12, 11-12), Abdon (12,13-15), Sámson (13, 1-16,31).

Ez az összeállítás két függelékkel fejeződik be, amik bemutatják az Izraelben uralkodó anarchiát a királyság létrejötte előtt. Az egyik elbeszéli Dán törzsének vándorlását és Micha szentélyének eredetét (17-18), a másik Gibea lakóinak gaztettét és a Benjamin elleni háborút, amit a törzsek indítottak ellene, mert visszautasította a bűnösök megbüntetését (19-21)

Bírák és megmentők

A könyvben bemutatott személyeket együttesen "bíráknak" nevezik, de meg kell vizsgálni ennek a címnek jelentőségét. Ez a kifejezés, így többes számban, csak Bír 2,16-18-ban szerepel, megjelölni azokat, akiket Isten kiválasztott népének megmentésére. De ha ritkán fordul is elő ez a megjelölés a szövegben, a királyság előtti időszaknak "Bírák kora" elnevezése ismert a bibliai hagyományból (2Sám 7,11; 2Kir 23, 22; Rút 1,1). Bár a "bírák" cím gyakorlatilag nem fordul elő az elbeszélésekben, elég gyakran találkozunk az "ítélni" igével a könyv hősei cselekedeteinek megjelölésére (3,10; 4,4; 10,1-5; 12,7.8-15; 15,20; 16,31). Megfigyelhetjük, hogy ez az ige a leggyakrabban azokban a feljegyzésekben fordul elő, amelyek az elbeszéléseket kísérik, ami egy szerkesztő által történő alkalmazásra vallhat. Még ebben az értelemben is, ez az ige nem egyszerűen az "igazságot szolgáltat" jelentést fedi, hanem a "parancsolni, uralkodni"-ként fogható fel. A francia nyelvben az "ítélni" ige használatának értelme ne vezessen minket félre, mivel a héber nyelvben, hasonlóan a környező nyelvekhez, ez az ige valóságos hatalmi funkció megjelölésére szolgál. Hogy csak egy példával szolgáljunk, a "bíró" kifejezés a Mari-i szövegekben magas funkcionáriusokat jelöl, kiterjedt hatalommal.

Ha bizonyos személyek bíráskodtak Izraelben, nem biztos, hogy mindazok, akiknek hőstetteiről beszámol a könyv viselték ezt a tisztséget, mivel egy másik ige minősíti azoknak a cselekedeteit, akiket mi a Bíráknak nevezünk, ez a "megmenteni" ige (3,31; 6,15; 10,1). Ilyen értelemben Otinel és Ehud "megmentőknek" minősülnek (3,9.15). Általánosan véve Isten az, aki megmenti népét, kiválasztva egy olyan férfit, aki konkrétan megvalósítja a megmentést (3,9; 6,36-37; 7,7; 10,13). A kifejezések kettősségével állunk itt szemben, ami valószínűleg a perspektívák kettősségéhez vezet, amit a Bírák könyvének olvasása felszínre hoz.

Anélkül, hogy biztos ítéletet mondhatnánk a könyv felépítéséről, fel lehet fedezni hagyományokat, vagy elbeszélés ciklusokat, amelyek korábban önállóan léteztek. Így a feljegyzések a kisebb Bírákról (10,1-5; 12,8-15) egy ősi lajstromból  származhattak, amely csak rövid értesüléseket szolgáltatott. Egyébként Jiftach története kettéosztja ezt a felsorolást és lehetőséget nyújt annak megállapítására, hogyan lehet áttérni a bíró személyéről a megmentőére, mivel Jiftach mindkettő volt. A többi Bíráról szóló elbeszélés ősi hagyományokon alapul, amelyeket kibővítettek, kiegészítettek és összevontak. Ezeket az elbeszéléseket összegyűjtötték-e egy kötetbe, amit a "megmentők könyvének" lehetne nevezni? Ez egy feltevés, aminek alátámasztása még hátra van, de aminek megvan a valószínűsége.

A teológiai keret

De ezeken a hagyományokon és gyűjteményeken túl a Bírák könyve teológiai keretet szolgáltat, ami leköti a figyelmet, mivel a közölt események vallási tanítását adja meg. Ez a teológiai perspektíva leginkább a bevezetésben található meg (2,6-3,6), a 6 fejezet elején (lásd 7-10) és Jiftach történetének bevezetésében (10,6-16).

Egy sor jellegzetes megfogalmazás jellemzi: Izrael fiai azt cselekedték, ami gonosznak számít az Úr szemében (2,11; 3,7.12; 4,1; 6,1; 10,,6; 13,1), ezt a megfogalmazást pontosítani lehet a következőképpen: elhagyták az Urat és Baalnak és Astarotnak szolgáltak (2,11.13; 3,7; 10,6). A hűtlenségük következménye megjelölésre kerül: az Úr kiszolgáltatja őket egyik vagy másik ellenségüknek (2,14; 3,8; 4,2; 6,1; 10,7). Majd következik a megfogalmazás: Izrael fiai az Úrhoz kiáltanak (3,9.15; 4,3; 6,6; 10,10). Népének ezen könyörgésére az Úr avval válaszol, hogy bírákat támaszt (2,16) vagy egy megmentőt (3,9.15). Végül, az elbeszélések befejezésekor más megfogalmazások jelentkeznek: az ellenség meghajolt Izrael keze alatt (3,30; 8,28, lásd 4,23-24) vagy: így nyugalom volt az országban több évig (3,11.30; 5,31; 8,28)
Ezekből a megfogalmazásokból egy vallási logika tűnik elő négy témakörben: a bűn magával hozza a büntetést, de a nép bűnbánata a megmentő eljövetelét eredményezi. Itt a történelem olyan teológiájával állunk szemben, amit utólag illesztettek hozzá a történetekhez, és ami egész Izraelre vonatkozik, de ez a keret nem felel meg mindig annak, amit a Bírák történetéből megtudunk.

Ha most egyik vagy másik szerkesztőnek akarjuk tulajdonítani ezt a teológiát, MTörv-iekre lehet gondolni, de akkor is olyan feltevéssel állunk szemben, amelyik nem teljesen fedi a valóságot. A teológiai tétel, amelynek négy, egymást követő eleme (bűn, büntetés, megbánás és megmentés), nem található ilyen pontossággal a többi könyvben, amik a "MTörv-i történelmet" alkotják, ami Józsue könyvétől a Királyok könyvéig terjed.
Másrészről a bevezetések többszörös száma, a különböző magyarázatok, amiket a hódítás késedelmére adnak (2,6-3,6), az a szándék, hogy tizenkettőre állapítsák meg a bírák számát, a törzsek számának megfelelően, olyan szerkesztésre vall, ami elhúzódott az időkben. A teológiai perspektívát a MTörv-i szerkesztők befolyásolták, de nem lehet állítani, hogy kitalálták azt, még akkor sem, ha azt megerősítették.

A könyv függelékei (17-21), amelyek szintén régi hagyományokat dolgoznak fel, a Száműzetés alatt, vagy után lettek hozzácsatolva, mivel olyan szókincset alkalmaznak, amit a papi írásokban találhatunk meg. Ezzel szemben nehezebb megállapítani azt az időszakot, amelyikben a 1. fejezet bevezetését tették hozzá, ami ősi adatokat tartalmaz, itt világos az az irányzat, hogy Juda törzsét megdicsőítsék.

A Bírák könyve és a történelem

Az összes bizonytalanság ellenére, amik a Bírák könyvének szerkesztésével kapcsolatban felmerülnek, a történészek számára a Józsue halálától a királyság beiktatásának időszakáról, az marad az egyetlen adatforrás, de alkalmazása számtalan problémát vet fel. Az elbeszélések alapján fogalmat lehet alkotni a Bírák koráról; képet nyerhetünk egyes törzsek történetéről, ahol semmi nem utal politikai egységre, még a tizenkét törzs szövetségének formájában sem.  Csoportok történetéről van szó, amelyek egyes törzsek közötti közeledésekről vagy ellenségeskedésekről számolnak be, harcokról szóló beszámolókról a már megszerzett területek megvédésére, de mindez töredékes és a kronológiai sorrend figyelmen kívül hagyásával tárul elénk.

Ténylegesen a Bírák könyve semmiféle dátumhoz nem kapcsolódik, csupán az egyes bírák működésének időtartama van feltüntetve, de ha összeadjuk ezeket a megadott időtartamokat 410 éves időtartamot kapunk, ami nem fér össze a többi, Izrael történetére vonatkozó kronológiai adattal. A számadatok többsége a szerkesztőktől származik és biztos, hogy mindegyik saját elgondolással rendelkezett, de majdnem lehetetlen ezt felfedezni és megérteni. Egyébként a 40 szám gyakori alkalmazása, ami egy személy tevékenységi időtartamát jelöli, mutatja a Bírák könyve adatainak megközelítő jellegét. Az igazságnak az felel meg, ha a Bírák időtartamának megállapításához figyelembe vesszük a királyság korának kezdetét és a Kánaánba való bevonulás dátumát. A közölt hagyományok együttese Kr.e. 1200 és 1020 között helyezkedhetett el, a második időpont a királyság megalakulása.

Izrael hitéről szóló könyv

Érdekes és nehéz dokumentum a történészek számára ez a könyv, amit mindenek előtt Izrael hite hozott létre. A legrégebbi szövegekből, amik alkotják, így Debora énekéből (Bír 5) az a meggyőződés nyilvánul meg, hogy Izrael Istene az, aki népét fenntartja a nehéz órákban. Ez a teológiai tapasztalás egész Izraelre kiterjedt és a könyv teológiai kerete megerősítette az eredeti felfogást, tovább hangsúlyozva Izrael gyöngeségét és Isten türelmét, aki fáradhatatlanul küld férfiakat, hogy Izraelt megszabadítsák az elnyomástól.

Való, hogy a könyv hősei olyan időszakban működtek, amikor az erkölcsi felfogás kegyetlen volt és a morális gondolkodás nem felelt meg a miénknek. Ehud csele,  Sisera megölése Yael által, Jiftach lányának feláldozása, Sámson szerelmei megbotránkoztathatnak minket, de ezeken az elbeszéléseken keresztül, amik nem igyekeznek a valóságot szépíteni, észre kell tudni venni Isten  tevékenységét, aki vezeti népét azáltal hogy a Lélek által felbuzdított vezéreket küld nekik (3,10; 6,34; 11,29; 13,25; 14,6.19; 15,14). Ezek a férfiak előképei a királynak, aki az Úr Lelkét nyerte el, hogy a népet igazsággal kormányozhassa, de maga a király a Messiást jelentette be, akin a sokszoros ajándékok Lelke nyugszik (Iz 11,2).

Vissza a ÓSz menühöz