TOB - ÉNEKEK ÉNEKE
Bevezetés
Ez a kis könyv egyike a bibliai irodalom legvitatottabb kérdéseinek.
Mit keres az Ószövetségben ez a szerelmes költemény (vagy e szerelmi
költemények gyűjteménye)? Meglehetősen erotikus hangvételű; csak a
fizikai szépséghez kapcsolódik, soha nem szól Istenről, sem a
teremtésről; célzásokat tartalmaz a Palesztin földrajzra, még
mitológiai emlékeket is felhoz; azonban semmiféle támpontot nem nyújt a
költemény értelmezéséhez. Ki és mikor írhatta? Vajon miért írták? És ha
nem egyszerűen betévedt a kánonba, hogyan tarthatta meg helyét, olyan
mértékben hogy később szerepet kapott a zsidó húsvéti liturgiában?
Felépítését is nehéz meghatározni verseinek, témáinak, képeinek
helyzeteinek ismétlődésével. Egyesek egyszerűen a házasságkötéshez
használt költemények gyűjteményét látják benne, szembeállítva szerelmi,
de nem okvetlenül házassági énekeket. Mások megkülönböztetnek bizonyos
kapcsolódást nagyobb költői egységekhez. Mások pedig a költemény
együttesének koordinációját fedezik fel.
Bár kísérletek történtek összeállítását Salamon idejére, vagy kevéssel
későbbre helyezni, de nyelvezete és stílusa elég későinek tűnik és a
perzsa időszakra (Kr.e. V. század), vagy esetleg a hellenisztikus időre
(III. század) enged következtetni. Ugyanakkor ki kell emelni nagyszámú
archaizmust a szavak és fordulatok megválasztásánál, amit nem lehet
mindig tudós irodalmi eljárással magyarázni. Így, még ha később
alkották is, az Énekek Éneke magába foglalhat ősi elemeket, esetleg
Salamon idejéig visszamenőleg (pl. 3,6-11) és igen különböző,
Észak-Izraeli és Juda vidéki és városi elemeket is. Azonban
Salamon nyilvánvalóan nem szerzője: ugyanúgy, mint a Példabeszédeket, a
Prédikátorok könyvét, a Bölcsesség könyvét, az Énekek Énekét is neki
tulajdonították az 1Kir 5,12 alapján és az 1,5; 3,7.9.11; 8,11.12
versek célzásai alapján (az első egy kormegjelölő kifejezésre
vonatkozik - ahogyan XV. Lajos korabeli bútorokról beszélünk -, a
második egy régi nászdalból merítheti ihletét és a harmadik célja
megmutatni, hogy az igazi király az Énekek Éneke szerint nem a
történelmi Salamon). Kánonba vételét illetően volt bizonyos
nyugtalanság, amit talán megingatott, de nem döntött meg az
allegóriához való folyamodás és ami mutatja, hogy az eredeti jelentés,
bármi is lehetett az, homályba maradt. Házasságkötéseknél alkalmazták?
Nehéz ezt megállapítani, annak ellenére, hogy szokás volt énekelni a
bankett termekben, ami ellen Rabbi Aqiba a Kr.u. I. században kikelt. A
zsidó húsvéti szertartásban történő használatát csak a Kr.u. V.
században bizonyították. Bármi is a jelentése, ez az ének vallási vagy
profán, helye van-e a Bibliában, vagy csak betévedt? Hogy ennek a
kérdésnek végére járjanak igyekeztek pontosan megállapítani az Énekek
Énekének jelentését. A különböző értelmezéseket összegezve négy cikkely
alá lehet sorolni, amiket kettőnként lehet csoportosítani, aszerint
hogy allegóriáról vagy valóságról van-e szó.
1. Az allegorikus értelmezés legalább a Kr.u. I. századra
tehető és kikerüli ennek az erotikus költeménynek botrányát - ami
gyakran zavarta a zsidókat és keresztényeket. A fiú és leány
kapcsolatát történelmi, vagy pedig misztikus módon értelmezi. Két
lehetőség kínálkozik az első esetben: vagy Isten népének
szembeállásáról van szó valamelyik más néppel a történelem egy adott
idejében - pl. az északi tíz törzs maradékai a VIII. században
csatlakozni szerettek volna Ezekiás törzséhez és a testvérek, vagyis
Juda, ellenséges érzületével kerültek szembe, vagy Izrael
viszonyáról az idegen nemzetekkel -; vagy pedig az Úr és népének
viszonyáról van szó, esetleg egy adott időben - pl. a száműzetésből
való visszatéréskor -, vagy pedig egy hosszú időszakon át Izrael
életében, esetleg az Egyház egész történetében. A misztikus értelmezés
is két úton halad, Az egyik közösségi - és ez kapcsolatban van az
előzőkkel - ez Istenre és Izraelre, Krisztusra és az Egyházra vagy
Krisztusra és az emberiségre vonatkozik, a másik egyéni összekapcsolva
Istent vagy Krisztust és az emberi lelket, mint a Szent Lelket és
Máriát, vagy Salamont és a Bölcsességet. Tegyük hozzá, hogy ez a
misztika kifejlődhet úgy, mint az ember felemelkedését Isten felé -
olyan módon, mint Platon "Szünposzion"-ja -, vagy mint a hit válasza
Istenben, aki közel jött.
2. A kultikus értelmezés az allegória más formája; az
Énekek Énekében egy Közel-Keleti pogány liturgia hagyományát látja egy
isten tiszteletére, aki meghal és az alvilágban keresi kedvesét, a
szerelem és a háború istennőjét: ezeket a király és a főpapnő
személyesíti meg, akiknek szent házassága (hierogamie) jelképezi az
egyesülést és ebből keletkezik a termékenység megújulása az Új Esztendő
ünnepén. Bizonyos értelemben itt is létrejön az erotikus botrány, mert
a szexuális egyesülés nem ér véget önmagában, hanem vallási ok
szolgálatába kerül. Izrael prófétái küzdöttek az ilyen jellegű
szertartás ellen (lásd Iz 17,10; Ez 8,14; Zak 12,11). De ez a liturgia
behatolt Jeruzsálembe a VII. században, Manassze vazallussága alatt és
később felvették Izrael teológiájába, ahogyan a Kovásztalan Kenyér
mezei ünnepét is újra értelmezték a Húsvét történelmi hitének
kifejezésére.
3. A dramatikai értelmezés elfogadja az Énekek Énekének
szexuális valóságát, de kerüli azt ami félő hogy botrányos lehet
azáltal, hogy háttérbe szorítja. Hogy megmutassák, hogy ennek a
könyvnek nincs szüksége arra, hogy misztikus legyen ahhoz hogy
elkerülje az obszcenitást, látni lehet benne egy tiszta szerelmet,
kiemelve, hogy nem annyira szexualitásról van szó, hanem hűségről. Sőt,
bevonva nem csupán két személyt, hanem hármat, oly módon hogy
szemlélhetjük a pásztorhoz hűséges pásztorlány drámáját Salamonnal
szemben, aki el akarja tőle rabolni, ami által bizonyos elmarasztalás
hárul az erotikus kívánságra. Típustanilag ez az értelmezés bizonyos
fokig találkozhat az allegorikus elmélettel.
4. A naturalisztikus értelmezés az Énekek Énekében erősen
realisztikus szerelmi költemények gyűjteményét látja, amiket a maguk
nemében megőriznek, ugyanúgy, mint az egyiptomi szerelmi énekek
gyűjteményét, vagy a népszerű arab énekeket, vagy amiket igyekeznek
besorolni a szíriai házassági szertartások sémájába, amik még
megtalálhatók voltak a múlt század végén Transzjordániában és
Libanonban. Egyesek csupán profán célú költeményeket látnak bennük
(például Salamon házasságának igazolására a fáraó leányával) és odáig
mennek, hogy azokat szabados költeményeknek minősítsék, amelyek
tévedésből kerültek a kánonba. Mások egy tiszta szerelem erkölcsi
értékeléséről beszélnek - és néha könnyedén érintik a típustan vagy a
dráma segítségével az egyes fent vázolt álláspontokat.
5. Ötödik értelmezést is lehet felvetni, ami az előzők
elemeit figyelembe veszi. A 4. elmélethez tartozók megállapítják, hogy
az emberi szerelmi énekek a próféták hangvételét alkalmazzák, akik
Isten és Izrael közötti szövetséget úgy írják le, mint házasságot;
mások az írástudók, írásmagyarázók nyelvezetének befolyását
hangsúlyozzák. Meg lehet egyébként állapítani, hogy a két említett
elmélet csoport a következő módon áll egymással szemben: az 1 és 2
elméletek számára az alapjelentés szent és allegorikus és mert az
feledésbe ment, meg maradt a szexuális és profán értelem; a 3 és 4
elméletek szerint az alapjelentés szexuális és profán és annak
elkerülésére folyamodtak az allegorikus értelmezéshez. Azonban
lehetséges, hogy az Énekek Énekének szerelme emberi, egyszerre
szexuális és szent és a kettő közül egyik szempont félreismerése
vezetett egyik esetben a profán értelmezéshez, másik esetben az
allegorikus értelmezéshez. Ennek az elméletnek alapján az Énekek Éneke
az emberi szerelmet úgy írja le, hogy az önmagában megy végbe, Isten
tökéletes művén belül, mint a Ter 2,23-24 egyfajta kommentálása -; e
célból, többé kevésbé tudatosan beiktatja a pogány szent házasság
liturgiáját, de teljesen megfosztva azt a mitikus elemektől, hogy
megmutassa, hogy a szerelem igazi szerepe nem a föld és az ég vallási
módon való egyesítése, hanem két teremtmény egyesítése, akiket Isten
egymás kiegészítésére teremtett és ezt a valóságos testi szerelmet a
szövetség nyelvezetével írja le (Péld 2,16-17; Mal 2,14), hogy
rámutasson Isten szeretetére népe iránt, minden szerelem példaképére -
amint azt Pál ismétli az Ef 5,25-ben. Ennek alapján az Énekek Énekének
belső értelme szószerinti értelmében jelenik meg.
Vissza a ÓSz menühöz