TOB - ÉNEKEK ÉNEKE

Bevezetés

Ez a kis könyv egyike a bibliai irodalom legvitatottabb kérdéseinek. Mit keres az Ószövetségben ez a szerelmes költemény (vagy e szerelmi költemények gyűjteménye)? Meglehetősen erotikus hangvételű; csak a fizikai szépséghez kapcsolódik, soha nem szól Istenről, sem a teremtésről; célzásokat tartalmaz a Palesztin földrajzra, még mitológiai emlékeket is felhoz; azonban semmiféle támpontot nem nyújt a költemény értelmezéséhez. Ki és mikor írhatta? Vajon miért írták? És ha nem egyszerűen betévedt a kánonba, hogyan tarthatta meg helyét, olyan mértékben hogy később szerepet kapott a zsidó húsvéti liturgiában?

Felépítését is nehéz meghatározni verseinek, témáinak, képeinek helyzeteinek ismétlődésével. Egyesek egyszerűen a házasságkötéshez használt költemények gyűjteményét látják benne, szembeállítva szerelmi, de nem okvetlenül házassági énekeket. Mások megkülönböztetnek bizonyos kapcsolódást nagyobb költői egységekhez. Mások pedig a költemény együttesének koordinációját fedezik fel.

Bár kísérletek történtek összeállítását Salamon idejére, vagy kevéssel későbbre helyezni, de nyelvezete és stílusa elég későinek tűnik és a perzsa időszakra (Kr.e. V. század), vagy esetleg a hellenisztikus időre (III. század) enged következtetni. Ugyanakkor ki kell emelni nagyszámú archaizmust a szavak és fordulatok megválasztásánál, amit nem lehet mindig tudós irodalmi eljárással magyarázni. Így, még ha később alkották is, az Énekek Éneke magába foglalhat ősi elemeket, esetleg Salamon idejéig visszamenőleg (pl. 3,6-11) és igen különböző, Észak-Izraeli  és Juda  vidéki és városi elemeket is. Azonban Salamon nyilvánvalóan nem szerzője: ugyanúgy, mint a Példabeszédeket, a Prédikátorok könyvét, a Bölcsesség könyvét, az Énekek Énekét is neki tulajdonították az 1Kir 5,12 alapján és az 1,5; 3,7.9.11; 8,11.12 versek célzásai alapján (az első egy kormegjelölő kifejezésre vonatkozik - ahogyan XV. Lajos korabeli bútorokról beszélünk -, a második egy régi nászdalból merítheti ihletét és a harmadik célja megmutatni, hogy az igazi király az Énekek Éneke szerint nem a történelmi Salamon). Kánonba vételét illetően volt bizonyos nyugtalanság, amit talán megingatott, de nem döntött meg az allegóriához való folyamodás és ami mutatja, hogy az eredeti jelentés, bármi is lehetett az, homályba maradt. Házasságkötéseknél alkalmazták? Nehéz ezt megállapítani, annak ellenére, hogy szokás volt énekelni a bankett termekben, ami ellen Rabbi Aqiba a Kr.u. I. században kikelt. A zsidó húsvéti szertartásban történő használatát csak a Kr.u. V. században bizonyították. Bármi is a jelentése, ez az ének vallási vagy profán, helye van-e a Bibliában, vagy csak betévedt? Hogy ennek a kérdésnek végére járjanak igyekeztek pontosan megállapítani az Énekek Énekének jelentését. A különböző értelmezéseket összegezve négy cikkely alá lehet sorolni, amiket kettőnként lehet csoportosítani, aszerint hogy allegóriáról vagy valóságról van-e szó.

1.   Az allegorikus értelmezés legalább a Kr.u. I. századra tehető és kikerüli ennek az erotikus költeménynek botrányát - ami gyakran zavarta a zsidókat és keresztényeket. A fiú és leány kapcsolatát történelmi, vagy pedig misztikus módon értelmezi. Két lehetőség kínálkozik az első esetben: vagy Isten népének szembeállásáról van szó valamelyik más néppel a történelem egy adott idejében - pl. az északi tíz törzs maradékai a VIII. században csatlakozni szerettek volna Ezekiás törzséhez és a testvérek, vagyis Juda, ellenséges érzületével kerültek szembe, vagy Izrael viszonyáról  az idegen nemzetekkel -; vagy pedig az Úr és népének viszonyáról van szó, esetleg egy adott időben - pl. a száműzetésből való visszatéréskor -, vagy pedig egy hosszú időszakon át Izrael életében, esetleg az Egyház egész történetében. A misztikus értelmezés is két úton halad, Az egyik közösségi - és ez kapcsolatban van az előzőkkel - ez Istenre és Izraelre, Krisztusra és az Egyházra vagy Krisztusra és az emberiségre vonatkozik, a másik egyéni összekapcsolva Istent vagy Krisztust  és az emberi lelket, mint a Szent Lelket és Máriát, vagy Salamont és a Bölcsességet. Tegyük hozzá, hogy ez a misztika kifejlődhet úgy, mint az ember felemelkedését Isten felé - olyan módon, mint Platon "Szünposzion"-ja -, vagy mint a hit válasza Istenben, aki közel jött.

2.   A kultikus értelmezés az allegória más formája; az Énekek Énekében egy Közel-Keleti pogány liturgia hagyományát látja egy isten tiszteletére, aki meghal és az alvilágban keresi kedvesét, a szerelem és a háború istennőjét: ezeket a király és a főpapnő személyesíti meg, akiknek szent házassága (hierogamie) jelképezi az egyesülést és ebből keletkezik a termékenység megújulása az Új Esztendő ünnepén. Bizonyos értelemben itt is létrejön az erotikus botrány, mert a szexuális egyesülés nem ér véget önmagában, hanem vallási ok szolgálatába kerül. Izrael prófétái küzdöttek az ilyen jellegű szertartás ellen (lásd Iz 17,10; Ez 8,14; Zak 12,11). De ez a liturgia behatolt Jeruzsálembe a VII. században, Manassze vazallussága alatt és később felvették Izrael teológiájába, ahogyan a Kovásztalan Kenyér mezei ünnepét is újra értelmezték a Húsvét történelmi hitének kifejezésére.  

3.   A dramatikai értelmezés elfogadja az Énekek Énekének szexuális valóságát, de kerüli  azt ami félő hogy botrányos lehet azáltal, hogy háttérbe szorítja. Hogy megmutassák, hogy ennek a könyvnek nincs szüksége arra, hogy misztikus legyen ahhoz hogy elkerülje az obszcenitást, látni lehet benne egy tiszta szerelmet, kiemelve, hogy nem annyira szexualitásról van szó, hanem hűségről. Sőt, bevonva nem csupán két személyt, hanem hármat, oly módon hogy szemlélhetjük a pásztorhoz hűséges pásztorlány drámáját Salamonnal szemben, aki el akarja tőle rabolni, ami által bizonyos elmarasztalás hárul az erotikus kívánságra. Típustanilag ez az értelmezés bizonyos fokig találkozhat az allegorikus elmélettel.

4.   A naturalisztikus értelmezés az Énekek Énekében erősen realisztikus szerelmi költemények gyűjteményét látja, amiket a maguk nemében megőriznek, ugyanúgy, mint az egyiptomi szerelmi énekek gyűjteményét, vagy a népszerű arab énekeket, vagy amiket igyekeznek besorolni a szíriai házassági szertartások sémájába, amik még megtalálhatók voltak a múlt század végén Transzjordániában és Libanonban. Egyesek csupán profán célú költeményeket látnak bennük (például Salamon házasságának igazolására a fáraó leányával) és odáig mennek, hogy azokat szabados költeményeknek minősítsék, amelyek tévedésből kerültek a kánonba. Mások egy tiszta szerelem erkölcsi értékeléséről beszélnek - és néha könnyedén érintik a típustan vagy a dráma segítségével az egyes fent vázolt álláspontokat.

5.   Ötödik értelmezést is lehet felvetni, ami az előzők elemeit figyelembe veszi. A 4. elmélethez tartozók megállapítják, hogy az emberi szerelmi énekek a próféták hangvételét alkalmazzák, akik Isten és Izrael közötti szövetséget úgy írják le, mint házasságot; mások az írástudók, írásmagyarázók nyelvezetének befolyását hangsúlyozzák. Meg lehet egyébként állapítani, hogy a két említett elmélet csoport a következő módon áll egymással szemben: az 1 és 2 elméletek számára az alapjelentés szent és allegorikus és mert az feledésbe ment, meg maradt a szexuális és profán értelem; a 3 és 4 elméletek szerint az alapjelentés szexuális és profán és annak elkerülésére folyamodtak az allegorikus értelmezéshez. Azonban lehetséges, hogy az Énekek Énekének szerelme emberi, egyszerre szexuális és szent és a kettő közül egyik szempont félreismerése vezetett egyik esetben a profán értelmezéshez, másik esetben az allegorikus értelmezéshez. Ennek az elméletnek alapján az Énekek Éneke az emberi szerelmet úgy írja le, hogy az önmagában megy végbe, Isten tökéletes művén belül, mint a Ter 2,23-24 egyfajta kommentálása -; e célból, többé kevésbé tudatosan  beiktatja a pogány szent házasság liturgiáját, de teljesen megfosztva azt a mitikus elemektől, hogy megmutassa, hogy a szerelem igazi szerepe nem a föld és az ég vallási módon való egyesítése, hanem két teremtmény egyesítése, akiket Isten egymás kiegészítésére teremtett és ezt a valóságos testi szerelmet a szövetség nyelvezetével írja le (Péld 2,16-17; Mal 2,14), hogy rámutasson Isten szeretetére népe iránt, minden szerelem példaképére - amint azt Pál ismétli az Ef 5,25-ben. Ennek alapján az Énekek Énekének belső értelme szószerinti értelmében jelenik meg.

Vissza a ÓSz menühöz