TOB - ESZTER KÖNYVE (görög)

Bevezetés

Eszter könyve már lefordításra került itt, a héber szöveg szerint. Most egy fordítás következik ugyanerről a könyvről, a görög szöveg szerint. A két szöveg között hasonlóságok és különbözőségek vannak és olyan különbségek, amelyeket nem csak a különböző nyelv okoz. (Ajánlatos előbb elolvasni a héber nyelvű Eszter könyvének bevezetését.)

Az események lefolyása majdnem azonos: Astin bukása (ez a név helyettesíti Vasti nevét), Eszter felemelése, Ámán felemelkedése és a zsidók elleni sorsvetés, Mardokeus elítélése, majd Eszter sikere, Mardokeus felemelkedése és diadala, Ámán bukása, Eszter uralma, az ellenségek bukása és a purim ünnep bevezetése. A felemelkedések és bukások, sikerek és sikertelenségek váltakozása adja meg annak a történetnek ritmusát, ahol a szerepek felcserélődnek. Palotai intrikák, megtévesztések, áskálódások, izgalmak mind tudatosan kerülnek színreállításra, hogy kidomborítsák a cselekményt, ébren tartsák az érdeklődést, felkeltsék az érzelmeket. Ezekhez a regényes eseményekhez csatlakozik, főként a görög szövegben, a csodálatos elem, amely lelkesíti és kiteljesíti a leírást. A dráma egy nő vállaira nehezedik (lásd Judit), akit királynővé emelnek, Esztert, a zsidó nőt. A dráma eredete Ámán a gőgös vezér és Mardokeus a hűséges és vallásos zsidó közötti konfliktus, végül a pogányok véres vereségében és a teljes nép felemelkedésében végződik. Az ellentétek egyszerűek és jól hangsúlyozottak. Ámán féktelensége túlzott bosszút eredményez. A felszabadított nép ünneplése annál nagyobb és örömtelibb, amennyire az ítélet súlyosabb és zsarnokibb lett volna.

A görög szöveg azonban, amelyet a hellenisztikus irodalom regényes fordulatai befolyásoltak, néhány többlettel látja el a szöveget (ezek legfontosabbjait az ábécé betűivel jelöltük, a Septuaginta jelenlegi kiadásai gyakorlatának megfelelően). Elsőnek egy álom (A) jelzi előre, ami történni fog; ennek magyarázatát megtaláljuk a könyv végén (F), a lezajlott események után, mielőtt függelékben utalás történne a "Sorsok levelének" görög fordítású eredetére. A 3. és 8. fejezetben két dokumentum fonódik össze, (B és E), a hivatalos szövegnek megfelelően. A történet vallásos jellegének hangsúlyozására két ima (C) jelenik meg a kritikus pillanatban, ezek hozzák meg a helyzet megváltozását. Végül az 5. fejezetben az 1 és 2 versek jelentősen kibővülnek (D), főként azért, hogy megmutassák a csodás és isteni jelleget, ami a királyságot körülveszi és azt meghatározza.

Ezek a pótlások, amiket Szent Jeromos a könyv végére helyez el, ilyen módon kizárásra kerültek szövegkörnyezetükből. Helyénvaló azokat visszahelyezni arra a helyre, amit a görög Bibliában elfoglaltak (lásd a Deuterokanonikus könyvek Bevezetését). Ekkor belehelyezkednek az elbeszélés folyamatába, néhány torzítással (ellentmondások: lásd A,16 és 6,3; kettőzések: lásd A,1-3 és 2,5-6, A 12-16 és 2,21-23).

E görög szövegből két verzió létezik: az egyik Antióchiai Lúciántól, a másik Origenesztől. Ezt az utóbbit közöltük itt fordításban, mivel az erősebben különbözik a héber szövegtől. Ha összehasonlítjuk a héber szöveg és a görög szöveg azonos epizódjait, háromféle "módot" lehet megkülönböztetni: egyes részek a héber szöveg szószerinti fordításai héber frazeológia szerint; mások egyszerűsített szövegek, hiányokkal, végül a görög szöveg időnként megtoldja a szöveget részletekkel, bővíti, vagy felújítja a héber szöveget. Ezeket a szövegbeli különbségeket részben feltünteti a nyomtatás módja, másrészt megvilágítják a jegyzetek. A dőlt betűk a két szöveg közötti hasonlóságot mutatják, a szavaknak ekkor azonos a jelentése, a fordítás tehát azonos (v.ö. Eszter héber nyelvű könyvével). A jegyzetek tartalmazzák, amit a héber többletként tartalmaz, legalábbis, amikor a különbségek nem lényegtelenek.

A héber könyv sehol sem említi Isten nevét, a 4,14-ben történő célzás ellenére, a görög szöveg kifejezetten idézi, kihangsúlyozva ezáltal e történet vallásos és megszentelt jellegét, amit a diaszpóra köreiben terjesztettek. Ugyanez a hallgatás vonatkozik a Templomra, a Tótára, a papságra, a szabbatra és Jeruzsálemre, amik a zsidóság legjellegzetesebb fogalmai voltak, hacsak nem fedezhetünk fel néhány futólagos célzást a toldások verseiben (C,20; C,26; E,15; F,11). A könyv elbeszéli az eseményeket, amelyeknek Eszter és Mardokeus diadalmas hősei, (miért csak Eszter könyve az? Miért  létezik "Mardokeus napja" is?), elismerjük a purim ünnep bevezetését, egyidejűleg vallási eredetűnek és jellegűnek fogadjuk el. Ez az írás tehát célzatos, egy hívő közösséghez szól, aki örömünnepet ül (9,23-28), ami kinyilvánítás és emlékezés az Istennel való örökérvényű Szövetségre. Eszter könyve ténylegesen része az "Öt Tekercsnek", amiket bizonyos zsidó ünnepeken felolvasnak.

Ugyanúgy, mint Judit könyvében, ahol a hősnő vakmerően bátor nő, a nép sorsa lakomák során dől el. A lakoma témája Eszter egész könyvében végigvonul, anélkül, hogy hivatkozás volna Istenre ekkor. Ez esetleg pogány eredet nyoma volna (lásd Eszter héber könyvének Bevezetését) "Mardokeus napját" (2 M 15,36), van azután a témának új interpretációja (lásd A,10) apokaliptikus értelműuen és a jelen idők követelményei szerint, ami a szöveget körülveszi és megszenteli a hagyományt.

Eszter könyvének bibliai gyökerei igen mélyek. Megtaláljuk Sirák fia könyvének tanításait, a szerencse visszatérésének témáját, ami gyakran fordul elő a Bölcsesség könyvében. Másrészt ez a történet bizonyos közelítéseket mutat József egyiptomi helyzetével (Ter 37-50) és Dániel csodálatos eseményeivel. Az itt említett események bizonyos pontokon hasonlóságot mutatnak fel Ezdrás és Nehemiás könyveivel, vagy a Makkabeusok könyveivel. Így a párhuzam a Biblia legújabb könyveivel nem csupán magára a szövegre vonatkozó felvilágosításokat közöl, hanem tanúsítja a ki nem fejezett tények valós voltát, amiket más szövegek világítanak meg. Többek között az időnként heves nézeteltéréseket, amelyek a zsidó közösségek és a környezetükben élő világ között törnek ki. Az anakronisztikus díszlet és a felékesített képzelt elbeszélés mögött feltűnik a valós történet hitelessége. A jelen időt áthelyezi a múltba; és a megemlékezést felújítja, anélkül hogy veszítene elevenségéből. A csodás vagy tragikus formák az elnyomott nép jelenlegi helyzetét fejezik ki, amely tudatában van Isten üdvözítő ereje által megjelölt múltjának. Az itt-ott közölt részletek nincsenek ellentétben avval, amit az antik világról tudunk. A görög irodalomban Herodotos (V. századi történetíró) tanúsítja ezeket. Eszter könyve nem ellentétes a történelem tényeivel, ezeket azonban vegyíti egy építő szándékú regénnyel, ami visszaidéz egy vallásos drámát és felidézi a megmentő Isten hűségét.

Egyik nyelvről áttérve a másikra Isten szava folytatja útját a különböző írásműveket keresztül. A héber és görög szövegek közötti eltérések nem tudhatók be minden esetben a véletlennek, vagy a fordítók tudatlanságának (a Septuaginta esetében szokták ezeket említeni). Utóbbiak nem inkább Isten szavához való dinamikus hűségük tanúságtétele? Az üzenet lényegesebb, mint a szöveg, abból a célból, hogy címzetteit kielégítse, igazodik elvárásaikhoz, kiteljesedik. Bárki tanulmányozza ezt a fordítói művet, összehasonlítva a két, héber és görög szöveget, észlelheti, hogy az olvasmányosság céljára ki van jelölve az út, ugyanakkor fellelhető a hit által vezetett értelmezés.

Az üzenet más nyelven kifejezve a nacionalizmust kevésbé élesen mutatja be a görög szövegben és a perspektíva kiszélesedik. Ez az erősebben kidomborított univerzalizmus valószínűleg a diaszpóra hellenisztikus környezetének tudható be, ahol ezt a szöveget olvasták és értették. Meg kellett nyerni a tetszést a leírással, de nem illett megbotránkoztatni agresszív durvasággal és vérengzéssel. Tény azonban, hogy a zsidók egy korlátlan államhatalom célpontjául szolgáltak, különállóságuk üldöztetésnek tettek ki őket. Ez a helyzet nem egyszer újbóli aktualitást kölcsönzött Eszter könyvének. A zsidó Mardokeus vallási indítású be nem hódolása és Ámannal való szembekerülése politikai színezetet nyer. A hit ezáltal a hívőt gyakorlati magatartásra indítja még a világ hatalmasságaival szemben is, mivel nincs nagyobb és tiszteletre méltóbb úr, mint maga az Isten.

Ez az Isten nem távoli hatalmasság, közbelép a történelem folyamán, ami nem a sors szeszélyeinek kiszolgáltatva. Eszter könyve eltávolít mindet a fatalizmustól. Inkább Eszter és Mardokeus alázatos imái és bátor tettei mutatnak példát. Isten üdvözítő ereje ugyanis nem valósulhatna meg az emberek közreműködése nélkül, akikre azt kiterjeszti. Ilyen a Szövetség Isten és az o népe között.

A zsidó népnek ez a története, megszabadulva az üldöztetéstől és a haláltól, a hallgatóságot örömünnepre és ujjongásra késztette. Ez kiválthatja ugyancsak a keresztény "örömünnepet", ahol megünnepelhetik az Isten által minden ember számára felkínált kiengesztelődés és felszabadítás Jézus Krisztusban. "Nincs többé zsidó vagy görög ..." (Gal 3,28).

Vissza a ÓSz menühöz