TOB - ESZTER KÖNYVE (görög)
Bevezetés
Eszter könyve már lefordításra került itt, a héber szöveg szerint. Most
egy fordítás következik ugyanerről a könyvről, a görög szöveg szerint.
A két szöveg között hasonlóságok és különbözőségek vannak és olyan
különbségek, amelyeket nem csak a különböző nyelv okoz. (Ajánlatos
előbb elolvasni a héber nyelvű Eszter könyvének bevezetését.)
Az események lefolyása majdnem azonos: Astin bukása (ez a név
helyettesíti Vasti nevét), Eszter felemelése, Ámán felemelkedése és a
zsidók elleni sorsvetés, Mardokeus elítélése, majd Eszter sikere,
Mardokeus felemelkedése és diadala, Ámán bukása, Eszter uralma, az
ellenségek bukása és a purim ünnep bevezetése. A felemelkedések és
bukások, sikerek és sikertelenségek váltakozása adja meg annak a
történetnek ritmusát, ahol a szerepek felcserélődnek. Palotai intrikák,
megtévesztések, áskálódások, izgalmak mind tudatosan kerülnek
színreállításra, hogy kidomborítsák a cselekményt, ébren tartsák az
érdeklődést, felkeltsék az érzelmeket. Ezekhez a regényes eseményekhez
csatlakozik, főként a görög szövegben, a csodálatos elem, amely
lelkesíti és kiteljesíti a leírást. A dráma egy nő vállaira nehezedik
(lásd Judit), akit királynővé emelnek, Esztert, a zsidó nőt. A dráma
eredete Ámán a gőgös vezér és Mardokeus a hűséges és vallásos zsidó
közötti konfliktus, végül a pogányok véres vereségében és a teljes nép
felemelkedésében végződik. Az ellentétek egyszerűek és jól
hangsúlyozottak. Ámán féktelensége túlzott bosszút eredményez. A
felszabadított nép ünneplése annál nagyobb és örömtelibb, amennyire az
ítélet súlyosabb és zsarnokibb lett volna.
A görög szöveg azonban, amelyet a hellenisztikus irodalom regényes
fordulatai befolyásoltak, néhány többlettel látja el a szöveget (ezek
legfontosabbjait az ábécé betűivel jelöltük, a Septuaginta jelenlegi
kiadásai gyakorlatának megfelelően). Elsőnek egy álom (A) jelzi előre,
ami történni fog; ennek magyarázatát megtaláljuk a könyv végén (F), a
lezajlott események után, mielőtt függelékben utalás történne a "Sorsok
levelének" görög fordítású eredetére. A 3. és 8. fejezetben két
dokumentum fonódik össze, (B és E), a hivatalos szövegnek megfelelően.
A történet vallásos jellegének hangsúlyozására két ima (C) jelenik meg
a kritikus pillanatban, ezek hozzák meg a helyzet megváltozását. Végül
az 5. fejezetben az 1 és 2 versek jelentősen kibővülnek (D), főként
azért, hogy megmutassák a csodás és isteni jelleget, ami a királyságot
körülveszi és azt meghatározza.
Ezek a pótlások, amiket Szent Jeromos a könyv végére helyez el, ilyen
módon kizárásra kerültek szövegkörnyezetükből. Helyénvaló azokat
visszahelyezni arra a helyre, amit a görög Bibliában elfoglaltak (lásd
a Deuterokanonikus könyvek Bevezetését). Ekkor belehelyezkednek az
elbeszélés folyamatába, néhány torzítással (ellentmondások: lásd A,16
és 6,3; kettőzések: lásd A,1-3 és 2,5-6, A 12-16 és 2,21-23).
E görög szövegből két verzió létezik: az egyik Antióchiai Lúciántól, a
másik Origenesztől. Ezt az utóbbit közöltük itt fordításban, mivel az
erősebben különbözik a héber szövegtől. Ha összehasonlítjuk a héber
szöveg és a görög szöveg azonos epizódjait, háromféle "módot" lehet
megkülönböztetni: egyes részek a héber szöveg szószerinti fordításai
héber frazeológia szerint; mások egyszerűsített szövegek, hiányokkal,
végül a görög szöveg időnként megtoldja a szöveget részletekkel,
bővíti, vagy felújítja a héber szöveget. Ezeket a szövegbeli
különbségeket részben feltünteti a nyomtatás módja, másrészt
megvilágítják a jegyzetek. A dőlt betűk a két szöveg közötti
hasonlóságot mutatják, a szavaknak ekkor azonos a jelentése, a fordítás
tehát azonos (v.ö. Eszter héber nyelvű könyvével). A jegyzetek
tartalmazzák, amit a héber többletként tartalmaz, legalábbis, amikor a
különbségek nem lényegtelenek.
A héber könyv sehol sem említi Isten nevét, a 4,14-ben történő célzás
ellenére, a görög szöveg kifejezetten idézi, kihangsúlyozva ezáltal e
történet vallásos és megszentelt jellegét, amit a diaszpóra köreiben
terjesztettek. Ugyanez a hallgatás vonatkozik a Templomra, a Tótára, a
papságra, a szabbatra és Jeruzsálemre, amik a zsidóság
legjellegzetesebb fogalmai voltak, hacsak nem fedezhetünk fel néhány
futólagos célzást a toldások verseiben (C,20; C,26; E,15; F,11). A
könyv elbeszéli az eseményeket, amelyeknek Eszter és Mardokeus
diadalmas hősei, (miért csak Eszter könyve az? Miért létezik
"Mardokeus napja" is?), elismerjük a purim ünnep bevezetését,
egyidejűleg vallási eredetűnek és jellegűnek fogadjuk el. Ez az írás
tehát célzatos, egy hívő közösséghez szól, aki örömünnepet ül
(9,23-28), ami kinyilvánítás és emlékezés az Istennel való örökérvényű
Szövetségre. Eszter könyve ténylegesen része az "Öt Tekercsnek", amiket
bizonyos zsidó ünnepeken felolvasnak.
Ugyanúgy, mint Judit könyvében, ahol a hősnő vakmerően bátor nő, a nép
sorsa lakomák során dől el. A lakoma témája Eszter egész könyvében
végigvonul, anélkül, hogy hivatkozás volna Istenre ekkor. Ez esetleg
pogány eredet nyoma volna (lásd Eszter héber könyvének Bevezetését)
"Mardokeus napját" (2 M 15,36), van azután a témának új interpretációja
(lásd A,10) apokaliptikus értelműuen és a jelen idők követelményei
szerint, ami a szöveget körülveszi és megszenteli a hagyományt.
Eszter könyvének bibliai gyökerei igen mélyek. Megtaláljuk Sirák fia
könyvének tanításait, a szerencse visszatérésének témáját, ami gyakran
fordul elő a Bölcsesség könyvében. Másrészt ez a történet bizonyos
közelítéseket mutat József egyiptomi helyzetével (Ter 37-50) és Dániel
csodálatos eseményeivel. Az itt említett események bizonyos pontokon
hasonlóságot mutatnak fel Ezdrás és Nehemiás könyveivel, vagy a
Makkabeusok könyveivel. Így a párhuzam a Biblia legújabb könyveivel nem
csupán magára a szövegre vonatkozó felvilágosításokat közöl, hanem
tanúsítja a ki nem fejezett tények valós voltát, amiket más szövegek
világítanak meg. Többek között az időnként heves nézeteltéréseket,
amelyek a zsidó közösségek és a környezetükben élő világ között törnek
ki. Az anakronisztikus díszlet és a felékesített képzelt elbeszélés
mögött feltűnik a valós történet hitelessége. A jelen időt áthelyezi a
múltba; és a megemlékezést felújítja, anélkül hogy veszítene
elevenségéből. A csodás vagy tragikus formák az elnyomott nép jelenlegi
helyzetét fejezik ki, amely tudatában van Isten üdvözítő ereje által
megjelölt múltjának. Az itt-ott közölt részletek nincsenek ellentétben
avval, amit az antik világról tudunk. A görög irodalomban Herodotos (V.
századi történetíró) tanúsítja ezeket. Eszter könyve nem ellentétes a
történelem tényeivel, ezeket azonban vegyíti egy építő szándékú
regénnyel, ami visszaidéz egy vallásos drámát és felidézi a megmentő
Isten hűségét.
Egyik nyelvről áttérve a másikra Isten szava folytatja útját a
különböző írásműveket keresztül. A héber és görög szövegek közötti
eltérések nem tudhatók be minden esetben a véletlennek, vagy a fordítók
tudatlanságának (a Septuaginta esetében szokták ezeket említeni).
Utóbbiak nem inkább Isten szavához való dinamikus hűségük
tanúságtétele? Az üzenet lényegesebb, mint a szöveg, abból a célból,
hogy címzetteit kielégítse, igazodik elvárásaikhoz, kiteljesedik. Bárki
tanulmányozza ezt a fordítói művet, összehasonlítva a két, héber és
görög szöveget, észlelheti, hogy az olvasmányosság céljára ki van
jelölve az út, ugyanakkor fellelhető a hit által vezetett értelmezés.
Az üzenet más nyelven kifejezve a nacionalizmust kevésbé élesen mutatja
be a görög szövegben és a perspektíva kiszélesedik. Ez az erősebben
kidomborított univerzalizmus valószínűleg a diaszpóra hellenisztikus
környezetének tudható be, ahol ezt a szöveget olvasták és értették. Meg
kellett nyerni a tetszést a leírással, de nem illett megbotránkoztatni
agresszív durvasággal és vérengzéssel. Tény azonban, hogy a zsidók egy
korlátlan államhatalom célpontjául szolgáltak, különállóságuk
üldöztetésnek tettek ki őket. Ez a helyzet nem egyszer újbóli
aktualitást kölcsönzött Eszter könyvének. A zsidó Mardokeus vallási
indítású be nem hódolása és Ámannal való szembekerülése politikai
színezetet nyer. A hit ezáltal a hívőt gyakorlati magatartásra indítja
még a világ hatalmasságaival szemben is, mivel nincs nagyobb és
tiszteletre méltóbb úr, mint maga az Isten.
Ez az Isten nem távoli hatalmasság, közbelép a történelem folyamán, ami
nem a sors szeszélyeinek kiszolgáltatva. Eszter könyve eltávolít mindet
a fatalizmustól. Inkább Eszter és Mardokeus alázatos imái és bátor
tettei mutatnak példát. Isten üdvözítő ereje ugyanis nem valósulhatna
meg az emberek közreműködése nélkül, akikre azt kiterjeszti. Ilyen a
Szövetség Isten és az o népe között.
A zsidó népnek ez a története, megszabadulva az üldöztetéstől és a
haláltól, a hallgatóságot örömünnepre és ujjongásra késztette. Ez
kiválthatja ugyancsak a keresztény "örömünnepet", ahol megünnepelhetik
az Isten által minden ember számára felkínált kiengesztelődés és
felszabadítás Jézus Krisztusban. "Nincs többé zsidó vagy görög ..."
(Gal 3,28).
Vissza a ÓSz menühöz