TOB - EZDRÁS ÉS NEHEMIÁS KÖNYVE
Bevezetés
Eredetileg Ezdrás és Nehemiás könyvei egyetlen együttest képeztek.
Ahhoz a periódushoz tartoztak, ami a zsidóknak a babiloni fogságból
való hazatéréséhez tartozott és ami több mint egy évszázadig
elhúzódott. A két főszemély, Ezdrás és Nehemiás tevékenységét sehol sem
említi máshol a héber Ószövetség. A két, nevüket viselő könyv nélkül,
nehéz volna, hacsak nem lehetetlen, tudomást szerezni azokról az
eseményekről, amelyek a zsidóságnak a Száműzetés megpróbáltatásai utáni
helyreállásáról tudósítanak.
A könyvek tartalma
A két könyv különböző részeit nehézség nélkül meg lehet különböztetni:
Ezdrás könyve először elbeszéli (1-6. fejezet) hogyan zajlott le az
első foglyok visszatérése, akiknek a Babilont legyőző Cirusz, perzsa
király, engedélyt adott a Jeruzsálembe való hazajövetelre.
Visszaállították az oltárt a lerombolt jeruzsálemi Templom helyén,
mielőtt magát a szentélyt magát helyreállították volna, a tartományi
elöljárók és a zsidók ellenfelei által támasztott súlyos nehézségek
ellenére. A Templom teljesen csak évekkel később épült ujjá, Aggeus és
Zakariás próféták idejében, Dárius király uralma alatt (5,1-2).
A 7-10 fejezetek szerint, több évtized múltán, Ezdrás, pap és írástudó,
a perzsa Artaxerxesz király általi hivatalos küldetésben érkezik
Jeruzsálembe, ahol mélyen elszomorodik látva a zsidó hagyományokhoz
hűtlen általános állapotokat és főként a zsidók és pogányok közötti
házasságok gyakoriságát. Gyökeres reformhoz kezd ez ügyekben. A nép
támogatásával visszaküldi az idegeneket a zsidó tartomány határán
túlra, amelyek meglehetősen lecsökkent ekkor.
Nehemiás könyvének elején (1-7 fejezetek), a történet elbeszéli hogyan
kapott elszomorító híreket jeruzsálemi honfitársairól, és hogyan kapott
engedélyt Artaxerxesz királytól, akinek magasrangú tisztviselője volt,
hogy felülvizsgálja a zsidó fővárost és megkezdje annak
helyreállítását, a falakkal kezdve azt. Ezt ötvenkét nap alatt
építették ujjá, a Nehemiás által kifejtett buzgalomnak köszönhetően,
aki kénytelen volt egyidejűleg harcolni az ellenségekkel és felszítani
a lakósok bátorságát és fegyelmét.
A 8-9. fejezetekben Ezdrás kerül az események előterébe, visszaállítja
a szertartásokat és az ünnepek megtartását Mózes Törvényének
megfelelően, amit Babilonból hozott magával.
Több, különböző rész után, a nép elkötelezettségével, lajstromokkal és
a fal felavatásának ünnepével kapcsolatban, a könyv egy sorozat
reformmal fejeződik be, amiket Nehemiás vezetett be Jeruzsálemben,
második ottléte alkalmából, tizenkét évvel később (10-13).
A két könyv terve tehát a következő:
Ezdrás
1: Cirusz rendelete
2: Jegyzék az elhurcoltakról
3: Az istentisztelet visszaállítása
4,1-5: Juda ellenségeinek ellenállása
4,6-24: Levélváltás Xerxesz és Artaxerxes uralma alatt
5-6,18: A Templom építése
6,19-22: A húsvét megünneplése
7,1-10: Ezdrás, az írástudó
7,11-28: Artaxerxesz levele
8,1-14: Ezdrás társai
8,15-36: Ezdrás utazása Jeruzsálembe
9: Ezdrás bűnbánati imája
10,1-17: Az idegen származású feleségek elbocsátása
10,18-44: A vétkesek jegyzéke
Nehemiás
1: Nehemiás imája
2: Nehemiás utazása Jeruzsálembe
3,1-32: A város falának újjáépítése
3,33-4,17: Akadályok és nehézségek
5: Szociális igazságtalanságok.
Nehemiás közbelépése
6: A várfal építésének befejezése
7: A zsidók összeírása
8: A Törvény nyilvános felolvasása
9: Bunbánati ima
10: Különbözo elhatározások
11: Jeruzsálem lakósságának
szétosztása
12: Papok és leviták
13: Nehemiás által bevezetett
reformok
A könyvek irodalmi története eléggé összetett. Az Ószövetség ősi görög
fordításai, a két könyv egy egységbe foglalt fordításán kívül,
tartalmaznak egy másik, erősen különböző Ezdrás könyvet, amit
gyakran a görög Ezdrás, vagy 1Ezdrás néven említenek (2Ezdrás jelöli
Ezdrás és Nehemiás héber könyvének fordítását). A görög Ezdrás a
Krónikák könyveinek és Ezdrásnak egyes részeit tartalmazza, de apokrif
elbeszéléseket is, amik soha nem szerepeltek a héber Bibliában, sem a
görög kánoni Bibliában (Dáriusz három fiatal apródja, stb.). A latin
hagyomány négy Ezdrás könyvet ismert: az 1. megfelel Ezdrás bibliai
könyvének, a 2. Nehemiás könyvének, a 3. a görög Ezdrásnak és a 4. egy
késobbi apokalipszis, amit Ezdrásnak tulajdonítanak, de ami semmiben
nem felel meg az Ószövetség két könyvének. A legtöbb modern
Biblia-kiadás csak Ezdrás és Nehemiás könyvét tartalmazza, mellőzve a
görög Ezdrást és Ezdrás apokalipszisét, amik soha nem voltak a zsidó
kánon részei.
Irodalmi problémák
Semmi adat nincs a könyvek szerzőjével kapcsolatban, de általában az a
felfogás hogy egy és ugyanaz a szerző szerkesztette és állította össze
a Krónikák két könyvének hatalmas történelmi összefoglalását, amit
Ezdrás és Nehemiás könyve követett. Az egyik legjelentosebb jele ennek
a 2Krón két utolsó versének (lásd 36.22-23) és Ezdrás első verseinek
(1,1-3) azonossága, ami az elbeszélés folyamatosságára vall. Azonban az
összeállítás módszerei erősen különböznek.
Ezdrás és Nehemiás könyveihez a szerző forrásként különböző régi
anyagot használt fel, amiket felújított és egymással összefüggően
rendezett el, olyan formában, hogy azokat összeillessze és ugyanabba az
együttesbe beiktathassa. A következőket találhatjuk:
a) hivatalos héber nyelvű dokumentumokat (lajstromok, statisztikák,
stb., mint Ezd 2 és Neh 7; 10,3-30; 11,3-36; 12,1-26) és arámi nyelven
(diplomáciai levelezés, hivatalos rendeletek, Ezd 4,9-6,18; 7,11-26).
b) Ezdrás visszaemlékezései (Ezd 7-10), ami első személyben írott
részeket tartalmaz, mint Ezd 7,27-9,15) és harmadik személyben írt
részeket, mint Ezd 7,1-10; Neh 8-9.
c) Nehemiás visszaemlékezései (Neh 1-7; 10; 12,27-13,31).
E különböző dokumentumok felhasználása megmagyarázza a nyelvezet
kettősségét, amit Ezdrás könyvében tapasztalni lehet, mivel egyes
darabok arámi nyelven maradtak fenn (Ezd 4,8-6,18 és 7,12-26), viszont
a többi héber nyelven. Ezt a különlegességet Dániel könyvében is meg
lehet találni (2,4-7,28).
A két könyv szerkesztése, kezdve forrásaikon, problémákat vet fel,
amiknek megoldása messze sem könnyű. Ilyen eset a fogságból visszatért
zsidók lajstroma, ami szerepel Ezdrás 2. fejezetében és Nehemiás 7.
fejezetében is, vagyis két, nagyon különböző történelmi helyzetben. Az
első esetben Ezd 2. fejezet) ez a lajstrom a Jeruzsálembe visszatért
deportáltak első karavánjaira, Cirusz engedélye alapján, 538-ban,
számszerint több, mint 50.000 személyre. A második esetben (Neh 7.
fejezet), Nehemiás idejében történt összeszámlálásról van szó,
Jeruzsálem falainak helyreállítása után, 445 körül, vagyis körülbelül
egy évszázaddal később. Valószínű, hogy ez a lajstrom, amiket e két
helyen idéznek, nem jelenti pontosan sem a visszatéréskori helyzetet,
sem a Nehemiás korit, hanem egy közbenső időszakét, talán Zerubbabel és
Jesua idejét, akiket egyébként a lajstrom elején említenek. Gondolni
lehet a Jeruzsálembe visszatért nép összeszámlálására, legalább húsz
évvel a második Templom újjáépítése után (520-515).
A könyvek szerkesztésének időpontját nehéz pontosan meghatározni, mivel
az egész együttes művet, a Króikákat-Ezdrást-Nehemiást kell figyelembe
venni. A mű történelmi tartalmát tekintve, a benne kifejezésre kerülő
vallási gondolatok és a környezet alapján, amiből a szerző származni
látszik, hatalmas történetírói művének befejező időszaka Kr.e. IV.
század végére és a III. század közepére helyezhető. Ez az időszak csak
a könyvek végső szerkesztésének időpontjára vonatkozhat, a felhasznált
irodalmi források bizonyára sokkal régebbi időkbol származnak.
Történelmi problémák
Ezdrás és Nehemiás könyvének elemzése egyéb problémát is felvet, amik
magukat a történelmi eseményeket érintik. Ezek közül kettő lényeges és
különböző feltevésre vezetett, amik közül egyik sem ad biztos
megoldást.
Az első probléma a jeruzsálemi Templom újjáépítésének megszakítására
vonatkozik (Ezd 4.). A szöveg szerint ezt a megszakítást a perzsa
Artaxerxesz király rendelte le (465-424), a zsidókkal szembenálló
emberek panaszai következtében (Ezd 4,6-24). Azonban a kronológia
lehetetlenné teszi ezt az eseményt. Valóban, a Templom felépítése
Dáriusz uralmának 6. évében (Ezd 6,15), miután újrakezdték a munkát
ugyanennek az uralomnak 2. évében, 520-ban (Ezd 4,24; Ag 1,15). Ezdrás
könyvének 4,6-23 része Artaxerxesz idejéből való eseményeket tartalmaz,
vagyis legalább 50 vagy 60 évvel későbbieket. A legvalószínűbb feltevés
ennek a problémának megoldására, ebben az utolsó részben olyan
dokumentumokat látni, amelyek más munkák megszakítására vonatkoztak,
mint a Temploméra, talán a városfalak felépítésének kísérletére
Artaxerxesz idejében. Ez elég magyarázat lenne Nehemiás későbbi
intézkedését ezeknek a munkáknak felvételére és bevégzésére Artaxerxesz
uralma alatt (Neh 1-4 és 6). Ezdrás diplomatikai levelezése
4,6-23-ban, kifejezetten a város és a várfalak helyreállításáról szól
és nem a Templom építéséről (12.13.16. veresek). Hogyan került ez a
dokumentum a Templomra vonatkozó, sokkal korábbi elbeszélés közepére?
Nem tudjuk. Mivel olyan munkákról volt szó, amit egy perzsa király
rendeletére szakítottak meg, talán tévedés állhatott fenn a könyv
szerkesztésekor a Dáriusz idejében a Templomon végzett munkák és a
falakon, Artaxerxesz idejében végzett munkák kapcsán.
Összetettebb a második probléma: Ezdrás és Nehemiás jeruzsálemi
tevékenységének kronológiájára vonatkozó kérdés. Az elbeszélés
jelenlegi kronológiai sorrendje Ezdrás megérkezését Artaxerxesz
uralmának 7. évére helyezi (Ezd 7,7) és reformtevékenységét (Ezd 8-10),
majd Nehemiás megérkezését Artaxerxesz uralkodásának 20. évére (Neh
2,1) és tevékenységét a várfalak újjáépítésére (Neh 1-7) szintén. Majd
látjuk Ezdrást újra megjelenni, noha nem volt róla szó Neh 1-7-ig, a
Törvény ünnepélyes felolvasásakor (Neh 8-9); majd Nehemiás egyedül
végzi tevékenységét, egy másik jeruzsálemi tartózkodása során,
Artaxerxesz uralmának 32. évében (Neh 13,6). Az a benyomás, hogy a két
személy Jeruzsálemben tevékenységüket egy időben végezte, de
függetlenül egymástól, egymást tudomásul sem véve, ami meglepő, mikor
mindkettő hivatalos megbízást kapott Artaxerxesztol (Ezd 7,11; Neh
2,7-8). Számos magyarázat jött létre ennek a nehézségnek megoldására:
Azt gondolták, hogy Ezdrás igen rövid ideig tartózkodott Jeruzsálemben,
majd visszatért a perzsa királyhoz, mialatt Nehemiás Jeruzsálemben
tartózkodott. De akkor a két személy bonyadalmas helycseréjére kellene
gondolni, mivel Neh 8-9-ben Ezdrás újból Jeruzsálemben van és Nehemiás
visszatért a királyhoz, Jeruzsálembe tizenkét évvel később tér vissza
(Neh 13,6). Megkísérelték a kérdést megoldani olyan módon, hogy Ezdrást
jelenlétét Nehemiás második Jeruzsálemi tartózkodására helyezték (ami
megmagyarázná együttes ottlétüket Neh 8,9 szerint). Módosítani kell
azonban ekkor az Ezd 7,9-ban szereplo dátumot: már lehetne szó
Atraxerxesz 7. évéről, hanem e király 27. vagy 37 évéről, (vagyis 438,
vagy 428 évről).
Végül azt ajánlották - és ez a feltevés lehet a legvalószínűbb - hogy
Nehemiás teljes működését Ezdrás működése előttinek tekintsék: Neh 1-7
és 10-13 beszélné el az újjáépítési és reformátori tevékenységet.
Később, olyan időszakban, ami lehetett a II. Artaxerxesz uralkodásának
7. éve (és nem I. Atraxerxesz), 398-397, Ezdrás Jeruzsálembe
érkezhetett (Ezd 7,7). Akkor végezhette el reformjait (Ezd 7-10) és
felújíthatta az istentiszteletet a Törvény ünnepélyes felolvasása után
(Neh 8-9). Ez a feltevés sem oldaná meg az összes nehézségeket és nem
magyarázza meg Nehemiás jelenlétét a Törvény felolvasásának idején (Neh
8,9). Ez utóbbi utalás származhatott a végső szerkesztést készítőtől,
aki a két személy tevékenységét egyidejűen mutatta be. A szerkesztő
talán nem vette figyelembe tartózkodásaik és reformjaik időpontját.
Elsőbbséget akart biztosítani az írástudó-pap Ezdrásnak, szemben a
laikus Nehemiással. Ez a teológiai szempont összekuszálhatta az
események tényleges kronológiáját. Ez azonban csupán feltevés és a
problémára még sikerült megnyugtató megoldást találni.
Vallási perspektívák
Ezdrás és Nehemiás könyvei bizonyára nem azok, amiket gyakran olvas
valaki újból. Sok Biblia-olvasó kevéssé ismeri ezeket és csupán néhány
olyan dokumentumot lát bennük, amik a bibliai történelem számára
fontosak, de nem érdekesek a mai világ számára. Ez a vélemény nem
pontos, és előítéletre épül. Valóban a két könyvet nem lehet
összehasonlítani azokkal, amiknek vallási tartalma sokkal gazdagabb,
mint a Zsoltárok, Jób könyve, vagy a próféták. De félreismernénk a két
könyvet, ha nem hangsúlyoznánk azok vallási jelentőségét és állandó
értéküket a bibliai könyvek oly gazdag és változatos együttesében. A
zenekaron belül a hangszereknek nem egyenlő a helye és a hangzása.
Mégis mindegyikükre szükség van a szimfónia hangzásának teljességéhez.
A két könyv nem mutat fel kifejezett teológiai ismertetést, de az igen
konkrét eseményekben, amiket elbeszél, lehetséges felfedezni a
vezérgondolatokat, amik hőseiket irányították.
A három központi törekvés, amit világosan felismerhetünk a szövegekben:
a Templom, Jeruzsálem városa és Isten népének közössége.
A Templom újjáépítése legelső feladata a fogságból visszatérő népnek.
Egyébként a Száműzetésbol való visszatérés célja a szentély
újjáépítése, amit Cirusz király rendelt el Ezd 1,2 szerint. Isten Háza
a tényleges és anyagból való jele Isten jelenlétének népe körében. Ez
az a hely, ahol istentiszteletet lehet tartani, innen van mindannak a
fontossága, ami a papságot illeti (2,36-39), a levitákat és az egész
szent helyhez kötött személyzetet (2,40-63. Ugyanez vonatkozik a
szertartásokhoz szükséges tárgyakra (1,9-11; 2,68-69) és főként az
oltárra, amit elsőnek állítanak helyre, áldozatok bemutatására, még az
új Templom felépítése előtt (3,1-7). Amennyiben késedelem áll be a
Templom újjáépítésében, annak oka foként az ellenfelek áskálódása, akik
igyekeznek megakadályozni a zsidókat befolyásuk visszaállításában (4.
fejezet). Nincs szó a zsidók nemtörődömségéről, közömbösségéről és
reményük elvesztéséről, amit pedig Aggeus próféta tanúsít (Ag 1,2-5).
Ellenkezőleg, Ezd 6.-ban kitör az öröm a befejezett Templom
felszentelésekor, ami Isten műve, sokkal inkább mint az embereké (22
vers).
A Templom jelenléte elválaszthatatlan magától a várostól. Jeruzsálem, a
jelen és a jövő szent városa iránti gondoskodás indítja Nehemiást arra,
hogy engedélyt kérjen Artaxerxesz királytól a zsidó fővárosba való
visszatérésre, hogy azt helyreállítsa és visszaadja annak jelentőségét.
Jeruzsálem iránti gondoskodása magyarázza azt a buzgalmat, amit
kifejtett a rombadőlt városfalak újjáépítésére, az egész népesség
részvételével (Neh 2-6). Számára ez mélységesen vallásos küldetés volt,
amivel Isten bízta meg és amit teljesített a nehézségek és harcok
ellenére, avval a biztonsággal, hogy Isten vele van és harcol népéért.
Az intézkedések, amiket tett az elnéptelenedett város újra
benépesítéséért, tekintetbe véve a vidék érdekeit (Neh 11), a
szombat tiszteletben tartására, amit gyakran elhanyagoltak a nem zsidó
kereskedők ösztönzésére (Neh 13,15-22), mutatja, hogy számára
Jeruzsálem újra a szent város tulajdonságait kell felmutassa. Ez csak a
teljes elmúlt történelem meghosszabbítása volt, amit a rombolás és
fogság szakított meg.
De a Templom és a város csak a benne élő nép által nyer tényleges
jelentést, aki Isten népének közösségét képezi. Azonban ezt a
közösséget, amelyet a Száműzetés szétzilált, vissza kell állítani a
valóságos alapon, ami az Isten Törvényének való engedelmesség jelent.
Itt mutatkozik meg elsősorban Ezdrás és Nehemiás művének fontossága. A
zsidó népnek nincs már nemzeti függetlensége, de csak az létének oka
hogy vallási közösség, amelyik a régi hagyományt hozzákapcsolja a
jelenlegi helyzet követelményeihez. Ilyen méretu újjászervezési munka
különböző területeken mehetett végbe. Először is a szertartások terén:
Mózes Törvényének ünnepélyes felolvasása, amit Ezdrás hozott (Neh 8) és
magyarázott a népnek a Sátorok ünnepe előtt, megadja a fő elemeket,
amiből később a zsinagógai szolgálat alakul. A Törvény a zsidóság
életének alapja és az is marad évszázadokon keresztül.
Isten Törvényéhez való ragaszkodás magyarázza a kettőjük által
alkalmazott, sokszor szigorú eszközöket, a nép visszavezetésére az
ünnepek, a szombat, az adományokkal kapcsolatos kötelezettségek és a
papok szertartásaihoz szükséges tized tiszteletben tartására (Neh 10;
12; 13,1-22), és az pogányokkal kötött házasságok elleni fellépésre. A
Törvényhez való hűséggel, szavaival és személyes példájával képes volt
Nehemiás a szociális problémákat megoldani, amik megosztották a
lakosságot az anyagi források különbözősége és a helyzetek botrányos
egyenlőtlensége által (Neh 5).
Mégis, igényeik ellenére, Ezdrás és Nehemiás vallásában nem találunk
szoros törvényhez való ragaszkodást, ami eltorzítaná perspektíváját,
amint ez gyakran előfordul e területen. A Törvény mindig az élő
Istentől van, aki szól és cselekszik és akihez a nép őszinte
istentiszteletben és spontán imában fordulhat. Ezeket a férfiakat
minduntalan látjuk Istenhez fordulni, hogy tanácsát, segítségét,
oltalmát kérjék, vagy örvendő hálájukat fejezzék ki (Ezd 3,11; 6,21-22;
7,27-28; Neh 1,4-11; 4,4-5; 5,19, stb.). A két nagy ima, ami Ezd 9 és
Neh 9-ben fennmaradt, valószínűleg liturgikus elemeket tartalmaz,
amiket a zsidó istentisztelet során alkalmaztak (bűnbánat, a bűnök
megvallása, Isten bocsánatának kérése, visszaemlékezés a nép múltjának
történetére és hűtlenségeire, bizalom nyilvánítása Izrael Istenében,
stb.). Ezek a szövegek mutatják mennyire gyümölcsözőek voltak a
Száműzetés előtti próféták prédikációi, amelyek a népet a megalázkodás
és a megbocsátó Istenben való hit érzelmeire vezették.
Meg kell még említeni egy szempontot, ami bár másodlagos, de nem érték
nélküli, a jeruzsálemi zsidók ez időszaki vallási életéből: ez a
vitatkozás a túlságosan rugalmas és liberális felfogás ellen a vallási
életben, ami végül engedményekre vezet a pogánysággal szemben. Mutatják
ezt jól a pogányokkal kötött házasságok elleni intézkedések, de az itt
élő emberekkel való együttműködés határozott visszautasítása, amikor
azok munkára jelentkeztek, a falak helyreállításakor (Neh 2,19-20;
4; 6., stb.) és akik valójában a zsidók ellenségei. Itt
észlelhetjük az ellentét kezdetét a zsidók és a szamaritánusok között,
akik között a szakadás egy későbbi időpontban fog bekövetkezni
(valószínűleg 328 körül).
Ezdrás és Nehemiás könyve főként a két, annyira különböző férfi
személyiségét domborítja ki, akiket ugyanaz a vágy mozgatta:
dolgozni népük és a vallási élet ujraélesztésén. Ezdrás, a pap és
írástudó, a Törvény területén tudós, a szertartások visszaállításának
indítója, szigorú a pogány népekkel kapcsolatos engedmények terén és
Nehemiás, a laikus, erélyes és fékezhetetlen bátorságú, önzetlenségének
példájával tanít, az ima és a hit embere. Mégis, bármi is ennek a két
férfinek értéke, személyiségük sohasem lép előtérbe művükkel szemben.
Elvégzik a küldetést, amit Isten bízott rájuk és semmi mást nem tudunk
meg életükről, munkásságuk végződéséről és halálukról. Személyük
háttérbe vonul tevékenységük mögé, homályba hagyva mindazt ami
megelőzte és követte működésüket. Ez szintén jellemző vonása koruk
zsidóságának vallásos életének.
Vissza a ÓSz menühöz