TOB - EZDRÁS ÉS NEHEMIÁS KÖNYVE

Bevezetés

Eredetileg Ezdrás és Nehemiás könyvei egyetlen együttest képeztek. Ahhoz a periódushoz tartoztak, ami a zsidóknak a babiloni fogságból való hazatéréséhez tartozott és ami több mint egy évszázadig elhúzódott. A két főszemély, Ezdrás és Nehemiás tevékenységét sehol sem említi máshol a héber Ószövetség. A két, nevüket viselő könyv nélkül, nehéz volna, hacsak nem lehetetlen, tudomást szerezni azokról az eseményekről, amelyek a zsidóságnak a Száműzetés megpróbáltatásai utáni helyreállásáról tudósítanak.

A könyvek tartalma

A két könyv különböző részeit nehézség nélkül meg lehet különböztetni:

Ezdrás könyve először elbeszéli (1-6. fejezet) hogyan zajlott le az első foglyok visszatérése, akiknek a Babilont legyőző Cirusz, perzsa király, engedélyt adott a Jeruzsálembe való hazajövetelre. Visszaállították az oltárt a lerombolt jeruzsálemi Templom helyén, mielőtt magát a szentélyt magát helyreállították volna, a tartományi elöljárók és a zsidók ellenfelei által támasztott súlyos nehézségek ellenére. A Templom teljesen csak évekkel később épült ujjá, Aggeus és Zakariás próféták idejében, Dárius király uralma alatt (5,1-2).

A 7-10 fejezetek szerint, több évtized múltán, Ezdrás, pap és írástudó, a perzsa Artaxerxesz király általi hivatalos küldetésben érkezik Jeruzsálembe, ahol mélyen elszomorodik látva a zsidó hagyományokhoz hűtlen általános állapotokat és főként a zsidók és pogányok közötti házasságok gyakoriságát. Gyökeres reformhoz kezd ez ügyekben. A nép támogatásával visszaküldi az idegeneket a zsidó tartomány határán túlra, amelyek meglehetősen lecsökkent ekkor.

Nehemiás könyvének elején (1-7 fejezetek), a történet elbeszéli hogyan kapott elszomorító híreket jeruzsálemi honfitársairól, és hogyan kapott engedélyt Artaxerxesz királytól, akinek magasrangú tisztviselője volt, hogy felülvizsgálja a zsidó fővárost és megkezdje annak helyreállítását, a falakkal kezdve azt. Ezt ötvenkét nap alatt építették ujjá, a Nehemiás által kifejtett buzgalomnak köszönhetően, aki kénytelen volt egyidejűleg harcolni az ellenségekkel és felszítani a lakósok bátorságát és fegyelmét.

A 8-9. fejezetekben Ezdrás kerül az események előterébe, visszaállítja a szertartásokat és az ünnepek megtartását Mózes Törvényének megfelelően, amit Babilonból hozott magával.

Több, különböző rész után, a nép elkötelezettségével, lajstromokkal és a fal felavatásának ünnepével kapcsolatban, a könyv egy sorozat reformmal fejeződik be, amiket Nehemiás vezetett be Jeruzsálemben, második ottléte alkalmából, tizenkét évvel később (10-13).

A két könyv terve tehát a következő:
            
    Ezdrás

1:        Cirusz rendelete
2:        Jegyzék az elhurcoltakról
3:        Az istentisztelet visszaállítása
4,1-5:    Juda ellenségeinek ellenállása
4,6-24:    Levélváltás Xerxesz és Artaxerxes uralma alatt
5-6,18:    A Templom építése
6,19-22:    A húsvét megünneplése
7,1-10:    Ezdrás, az írástudó
7,11-28:    Artaxerxesz levele
8,1-14:    Ezdrás társai
8,15-36:    Ezdrás utazása Jeruzsálembe
9:        Ezdrás bűnbánati imája
10,1-17:    Az idegen származású feleségek elbocsátása
10,18-44:    A vétkesek jegyzéke
    

Nehemiás

1:        Nehemiás imája
2:        Nehemiás utazása Jeruzsálembe
3,1-32:    A város falának újjáépítése
3,33-4,17:    Akadályok és nehézségek
5:         Szociális igazságtalanságok. Nehemiás közbelépése
6:        A várfal építésének befejezése
7:        A zsidók összeírása
8:        A Törvény nyilvános felolvasása
9:        Bunbánati ima
10:          Különbözo elhatározások
11:        Jeruzsálem lakósságának szétosztása
12:        Papok és leviták
13:        Nehemiás által bevezetett reformok

A könyvek irodalmi története eléggé összetett. Az Ószövetség ősi görög fordításai, a két  könyv egy egységbe foglalt fordításán kívül, tartalmaznak egy másik, erősen különböző Ezdrás könyvet,  amit gyakran a görög Ezdrás, vagy 1Ezdrás néven említenek (2Ezdrás jelöli Ezdrás és Nehemiás héber könyvének fordítását). A görög Ezdrás a Krónikák könyveinek és Ezdrásnak egyes részeit tartalmazza, de apokrif elbeszéléseket is, amik soha nem szerepeltek a héber Bibliában, sem a görög kánoni Bibliában (Dáriusz három fiatal apródja, stb.). A latin hagyomány négy Ezdrás könyvet ismert: az 1. megfelel Ezdrás bibliai könyvének, a 2. Nehemiás könyvének, a 3. a görög Ezdrásnak és a 4. egy késobbi apokalipszis, amit Ezdrásnak tulajdonítanak, de ami semmiben nem felel meg az Ószövetség két könyvének. A legtöbb modern Biblia-kiadás csak Ezdrás és Nehemiás könyvét tartalmazza, mellőzve a görög Ezdrást és Ezdrás apokalipszisét, amik soha nem voltak a zsidó kánon részei.

Irodalmi problémák

Semmi adat nincs a könyvek szerzőjével kapcsolatban, de általában az a felfogás hogy egy és ugyanaz a szerző szerkesztette és állította össze a Krónikák két könyvének hatalmas történelmi összefoglalását, amit Ezdrás és Nehemiás könyve követett. Az egyik legjelentosebb jele ennek a 2Krón két utolsó versének (lásd 36.22-23) és Ezdrás első verseinek (1,1-3) azonossága, ami az elbeszélés folyamatosságára vall. Azonban az összeállítás módszerei erősen különböznek.  

Ezdrás és Nehemiás könyveihez a szerző forrásként különböző régi anyagot használt fel, amiket felújított és egymással összefüggően rendezett el, olyan formában, hogy azokat összeillessze és ugyanabba az együttesbe beiktathassa. A következőket találhatjuk:

a) hivatalos héber nyelvű dokumentumokat (lajstromok, statisztikák, stb., mint Ezd 2 és Neh 7; 10,3-30; 11,3-36; 12,1-26) és arámi nyelven (diplomáciai levelezés, hivatalos rendeletek, Ezd 4,9-6,18; 7,11-26).

b) Ezdrás visszaemlékezései (Ezd 7-10), ami első személyben írott részeket tartalmaz, mint Ezd 7,27-9,15) és harmadik személyben írt részeket, mint Ezd 7,1-10; Neh 8-9.

c) Nehemiás visszaemlékezései (Neh 1-7; 10; 12,27-13,31).

E különböző dokumentumok felhasználása megmagyarázza a nyelvezet kettősségét, amit Ezdrás könyvében tapasztalni lehet, mivel egyes darabok arámi nyelven maradtak fenn (Ezd 4,8-6,18 és 7,12-26), viszont a többi héber nyelven. Ezt a különlegességet Dániel könyvében is meg lehet találni (2,4-7,28).

A két könyv szerkesztése, kezdve forrásaikon, problémákat vet fel, amiknek megoldása messze sem könnyű. Ilyen eset a fogságból visszatért zsidók lajstroma, ami szerepel Ezdrás 2. fejezetében és Nehemiás 7. fejezetében is, vagyis két, nagyon különböző történelmi helyzetben. Az első esetben Ezd 2. fejezet) ez a lajstrom a Jeruzsálembe visszatért deportáltak első karavánjaira, Cirusz engedélye alapján, 538-ban, számszerint több, mint 50.000 személyre. A második esetben (Neh 7. fejezet), Nehemiás idejében történt összeszámlálásról van szó, Jeruzsálem falainak helyreállítása után, 445 körül, vagyis körülbelül egy évszázaddal később. Valószínű, hogy ez a lajstrom, amiket e két helyen idéznek, nem jelenti pontosan sem a visszatéréskori helyzetet, sem a Nehemiás korit, hanem egy közbenső időszakét, talán Zerubbabel és Jesua idejét, akiket egyébként a lajstrom elején említenek. Gondolni lehet a Jeruzsálembe visszatért nép összeszámlálására, legalább húsz évvel a második Templom újjáépítése után (520-515).

A könyvek szerkesztésének időpontját nehéz pontosan meghatározni, mivel az egész együttes művet, a Króikákat-Ezdrást-Nehemiást kell figyelembe venni. A mű történelmi tartalmát tekintve, a benne kifejezésre kerülő vallási gondolatok és a környezet alapján, amiből a szerző származni látszik, hatalmas történetírói művének befejező időszaka Kr.e. IV. század végére és a III. század közepére helyezhető. Ez az időszak csak a könyvek végső szerkesztésének időpontjára vonatkozhat, a felhasznált irodalmi források bizonyára sokkal régebbi időkbol származnak.

Történelmi problémák

Ezdrás és Nehemiás könyvének elemzése egyéb problémát is felvet, amik magukat a történelmi eseményeket érintik. Ezek közül kettő lényeges és különböző feltevésre vezetett, amik közül egyik sem ad biztos megoldást.

Az első probléma a jeruzsálemi Templom újjáépítésének megszakítására vonatkozik (Ezd 4.). A szöveg szerint ezt a megszakítást a perzsa Artaxerxesz király rendelte le (465-424), a zsidókkal szembenálló emberek panaszai következtében (Ezd 4,6-24). Azonban a kronológia lehetetlenné teszi ezt az eseményt. Valóban, a Templom felépítése Dáriusz uralmának 6. évében (Ezd 6,15), miután újrakezdték a munkát ugyanennek az uralomnak 2. évében, 520-ban (Ezd 4,24; Ag 1,15). Ezdrás könyvének 4,6-23 része Artaxerxesz idejéből való eseményeket tartalmaz, vagyis legalább 50 vagy 60 évvel későbbieket. A legvalószínűbb feltevés ennek a problémának megoldására, ebben az utolsó részben olyan dokumentumokat látni, amelyek más munkák megszakítására vonatkoztak, mint a Temploméra, talán a városfalak felépítésének kísérletére Artaxerxesz idejében. Ez elég magyarázat lenne Nehemiás későbbi intézkedését ezeknek a munkáknak felvételére és bevégzésére Artaxerxesz uralma alatt (Neh 1-4 és 6). Ezdrás diplomatikai levelezése  4,6-23-ban, kifejezetten a város és a várfalak helyreállításáról szól és nem a Templom építéséről (12.13.16. veresek). Hogyan került ez a dokumentum a Templomra vonatkozó, sokkal korábbi elbeszélés közepére? Nem tudjuk. Mivel olyan munkákról volt szó, amit egy perzsa király rendeletére szakítottak meg, talán tévedés állhatott fenn a könyv szerkesztésekor a Dáriusz idejében a Templomon végzett munkák és a falakon, Artaxerxesz idejében végzett munkák kapcsán.

Összetettebb a második probléma: Ezdrás és Nehemiás jeruzsálemi tevékenységének kronológiájára vonatkozó kérdés. Az elbeszélés jelenlegi kronológiai sorrendje Ezdrás megérkezését  Artaxerxesz uralmának 7. évére helyezi (Ezd 7,7) és reformtevékenységét (Ezd 8-10), majd Nehemiás megérkezését Artaxerxesz uralkodásának 20. évére (Neh 2,1) és tevékenységét a várfalak újjáépítésére (Neh 1-7) szintén. Majd látjuk Ezdrást újra megjelenni, noha nem volt róla szó Neh 1-7-ig, a Törvény ünnepélyes felolvasásakor (Neh 8-9); majd Nehemiás egyedül végzi tevékenységét, egy másik jeruzsálemi tartózkodása során, Artaxerxesz uralmának 32. évében (Neh 13,6). Az a benyomás, hogy a két személy Jeruzsálemben tevékenységüket egy időben végezte, de függetlenül egymástól, egymást tudomásul sem véve, ami meglepő, mikor mindkettő hivatalos megbízást kapott Artaxerxesztol (Ezd 7,11; Neh 2,7-8). Számos magyarázat jött létre ennek a nehézségnek megoldására: Azt gondolták, hogy Ezdrás igen rövid ideig tartózkodott Jeruzsálemben, majd visszatért a perzsa királyhoz, mialatt Nehemiás Jeruzsálemben tartózkodott. De akkor a két személy bonyadalmas helycseréjére kellene gondolni, mivel Neh 8-9-ben Ezdrás újból Jeruzsálemben van és Nehemiás visszatért a királyhoz, Jeruzsálembe tizenkét évvel később tér vissza (Neh 13,6). Megkísérelték a kérdést megoldani olyan módon, hogy Ezdrást jelenlétét Nehemiás második Jeruzsálemi tartózkodására helyezték (ami megmagyarázná együttes ottlétüket Neh 8,9 szerint). Módosítani kell azonban ekkor az Ezd 7,9-ban szereplo dátumot: már lehetne szó Atraxerxesz 7. évéről, hanem e király 27. vagy 37 évéről, (vagyis 438, vagy 428 évről).

Végül azt ajánlották - és ez a feltevés lehet a legvalószínűbb - hogy Nehemiás teljes működését Ezdrás működése előttinek tekintsék: Neh 1-7 és 10-13 beszélné el az újjáépítési és reformátori tevékenységet. Később, olyan időszakban, ami lehetett a II. Artaxerxesz uralkodásának 7. éve (és nem I. Atraxerxesz), 398-397, Ezdrás Jeruzsálembe érkezhetett (Ezd 7,7). Akkor végezhette el reformjait (Ezd 7-10) és felújíthatta az istentiszteletet a Törvény ünnepélyes felolvasása után (Neh 8-9). Ez a feltevés sem oldaná meg az összes nehézségeket és nem magyarázza meg Nehemiás jelenlétét a Törvény felolvasásának idején (Neh 8,9). Ez utóbbi utalás származhatott a végső szerkesztést készítőtől, aki a két személy tevékenységét egyidejűen mutatta be. A szerkesztő talán nem vette figyelembe tartózkodásaik és reformjaik időpontját. Elsőbbséget akart biztosítani az írástudó-pap Ezdrásnak, szemben a laikus Nehemiással. Ez a teológiai szempont összekuszálhatta az események tényleges kronológiáját. Ez azonban csupán feltevés és a problémára még sikerült megnyugtató megoldást találni.

Vallási perspektívák

Ezdrás és Nehemiás könyvei bizonyára nem azok, amiket gyakran olvas valaki újból. Sok Biblia-olvasó kevéssé ismeri ezeket és csupán néhány olyan dokumentumot lát bennük, amik a bibliai történelem számára fontosak, de nem érdekesek a mai világ számára. Ez a vélemény nem pontos, és előítéletre épül. Valóban a két könyvet nem lehet összehasonlítani azokkal, amiknek vallási tartalma sokkal gazdagabb, mint a Zsoltárok, Jób könyve, vagy a próféták. De félreismernénk a két könyvet, ha nem hangsúlyoznánk azok vallási jelentőségét és állandó értéküket a bibliai könyvek oly gazdag és változatos együttesében. A zenekaron belül a hangszereknek nem egyenlő a helye és a hangzása. Mégis mindegyikükre szükség van a szimfónia hangzásának teljességéhez.

A két könyv nem mutat fel kifejezett teológiai ismertetést, de az igen konkrét eseményekben, amiket elbeszél, lehetséges felfedezni a vezérgondolatokat, amik hőseiket irányították.

A három központi törekvés, amit világosan felismerhetünk a szövegekben: a Templom, Jeruzsálem városa és Isten népének közössége.   

A Templom újjáépítése legelső feladata a fogságból visszatérő népnek. Egyébként a Száműzetésbol való visszatérés célja a szentély újjáépítése, amit Cirusz király rendelt el Ezd 1,2 szerint. Isten Háza a tényleges és anyagból való jele Isten jelenlétének népe körében. Ez az a hely, ahol istentiszteletet lehet tartani, innen van mindannak a fontossága, ami a papságot illeti (2,36-39), a levitákat és az egész szent helyhez kötött személyzetet (2,40-63. Ugyanez vonatkozik a szertartásokhoz szükséges tárgyakra (1,9-11; 2,68-69) és főként az oltárra, amit elsőnek állítanak helyre, áldozatok bemutatására, még az új Templom felépítése előtt (3,1-7). Amennyiben késedelem áll be a Templom újjáépítésében, annak oka foként az ellenfelek áskálódása, akik igyekeznek megakadályozni a zsidókat befolyásuk visszaállításában (4. fejezet). Nincs szó a zsidók nemtörődömségéről, közömbösségéről és reményük elvesztéséről, amit pedig Aggeus próféta tanúsít (Ag 1,2-5). Ellenkezőleg, Ezd 6.-ban kitör az öröm a befejezett Templom felszentelésekor, ami Isten műve, sokkal inkább mint az embereké (22 vers).

A Templom jelenléte elválaszthatatlan magától a várostól. Jeruzsálem, a jelen és a jövő szent városa iránti gondoskodás indítja Nehemiást arra, hogy engedélyt kérjen Artaxerxesz királytól a zsidó fővárosba való visszatérésre, hogy azt helyreállítsa és visszaadja annak jelentőségét. Jeruzsálem iránti gondoskodása magyarázza azt a buzgalmat, amit kifejtett a rombadőlt városfalak újjáépítésére, az egész népesség részvételével (Neh 2-6). Számára ez mélységesen vallásos küldetés volt, amivel Isten bízta meg és amit teljesített a nehézségek és harcok ellenére, avval a biztonsággal, hogy Isten vele van és harcol népéért. Az intézkedések, amiket tett az elnéptelenedett város újra benépesítéséért, tekintetbe véve a vidék érdekeit  (Neh 11), a szombat tiszteletben tartására, amit gyakran elhanyagoltak a nem zsidó kereskedők ösztönzésére (Neh 13,15-22), mutatja, hogy számára Jeruzsálem újra a szent város tulajdonságait kell felmutassa. Ez csak a teljes elmúlt történelem meghosszabbítása volt, amit a rombolás és fogság szakított meg.

De a Templom és a város csak a benne élő nép által nyer tényleges jelentést, aki Isten népének közösségét képezi. Azonban ezt a közösséget, amelyet a Száműzetés szétzilált, vissza kell állítani a valóságos alapon, ami az Isten Törvényének való engedelmesség jelent. Itt mutatkozik meg elsősorban Ezdrás és Nehemiás művének fontossága. A zsidó népnek nincs már nemzeti függetlensége, de csak az létének oka hogy vallási közösség, amelyik a régi hagyományt hozzákapcsolja a jelenlegi helyzet követelményeihez. Ilyen méretu újjászervezési munka különböző területeken mehetett végbe. Először is a szertartások terén: Mózes Törvényének ünnepélyes felolvasása, amit Ezdrás hozott (Neh 8) és magyarázott a népnek a Sátorok ünnepe előtt, megadja a fő elemeket, amiből később a zsinagógai szolgálat alakul. A Törvény a zsidóság életének alapja és az is marad évszázadokon keresztül.

Isten Törvényéhez való ragaszkodás magyarázza a kettőjük által alkalmazott, sokszor szigorú eszközöket, a nép visszavezetésére az ünnepek, a szombat, az adományokkal kapcsolatos kötelezettségek és a papok szertartásaihoz szükséges tized tiszteletben tartására (Neh 10; 12; 13,1-22), és az pogányokkal kötött házasságok elleni fellépésre. A Törvényhez való hűséggel, szavaival és személyes példájával képes volt Nehemiás a szociális problémákat megoldani, amik megosztották a lakosságot az anyagi források különbözősége és a helyzetek botrányos egyenlőtlensége által (Neh 5).

Mégis, igényeik ellenére, Ezdrás és Nehemiás vallásában nem találunk szoros törvényhez való ragaszkodást, ami eltorzítaná perspektíváját, amint ez gyakran előfordul e területen. A Törvény mindig az élő Istentől van, aki szól és cselekszik és akihez a nép őszinte istentiszteletben és spontán imában fordulhat. Ezeket a férfiakat minduntalan látjuk Istenhez fordulni, hogy tanácsát, segítségét, oltalmát kérjék, vagy örvendő hálájukat fejezzék ki (Ezd 3,11; 6,21-22; 7,27-28; Neh 1,4-11; 4,4-5; 5,19, stb.). A két nagy ima, ami Ezd 9 és Neh 9-ben fennmaradt, valószínűleg liturgikus elemeket tartalmaz, amiket a zsidó istentisztelet során alkalmaztak (bűnbánat, a bűnök megvallása, Isten bocsánatának kérése, visszaemlékezés a nép múltjának történetére és hűtlenségeire, bizalom nyilvánítása Izrael Istenében, stb.). Ezek a szövegek mutatják mennyire gyümölcsözőek voltak a Száműzetés előtti próféták prédikációi, amelyek a népet a megalázkodás és a megbocsátó Istenben való hit érzelmeire vezették.

Meg kell még említeni egy szempontot, ami bár másodlagos, de nem érték nélküli, a jeruzsálemi zsidók ez időszaki vallási életéből: ez a vitatkozás a túlságosan rugalmas és liberális felfogás ellen a vallási életben, ami végül engedményekre vezet a pogánysággal szemben. Mutatják ezt jól a pogányokkal kötött házasságok elleni intézkedések, de az itt élő emberekkel való együttműködés határozott visszautasítása, amikor azok munkára jelentkeztek, a falak helyreállításakor (Neh 2,19-20; 4;  6., stb.) és akik valójában a zsidók ellenségei. Itt észlelhetjük az ellentét kezdetét a zsidók és a szamaritánusok között, akik között a szakadás egy későbbi időpontban fog bekövetkezni (valószínűleg 328 körül).

Ezdrás és Nehemiás könyve főként a két, annyira különböző férfi személyiségét domborítja ki,  akiket ugyanaz a vágy mozgatta: dolgozni népük és a vallási élet ujraélesztésén. Ezdrás, a pap és írástudó, a Törvény területén tudós, a szertartások visszaállításának indítója, szigorú a pogány népekkel kapcsolatos engedmények terén és Nehemiás, a laikus, erélyes és fékezhetetlen bátorságú, önzetlenségének példájával tanít, az ima és a hit embere. Mégis, bármi is ennek a két férfinek értéke, személyiségük sohasem lép előtérbe művükkel szemben. Elvégzik a küldetést, amit Isten bízott rájuk és semmi mást nem tudunk meg életükről, munkásságuk végződéséről és halálukról. Személyük háttérbe vonul tevékenységük mögé, homályba hagyva mindazt ami megelőzte és követte működésüket. Ez szintén jellemző vonása koruk zsidóságának vallásos életének.

Vissza a ÓSz menühöz