TOB - JOEL KÖNYVE

Bevezetés

Rejtélyes könyv

A bibliai irodalom történetírója, aki a Kinyilatkoztatás emberi keretét kívánja kideríteni és jobban meg kívánja ismerni a részletes körülményeket, amelyek során kidolgozásra került, Joel esetében feltevésekre kell szorítkozzon, amik azonban nem elégítik ki az összes véleményt. Ezek a feltevések a könyv szerkezetére, annak  beépülésére a választott nép életébe, (másképpen szólva: irodalmi jellegére), a szerző személyére és keletkezési idejére vonatkoznak.

a)  A könyv szerkezete. Többféle terv került felvetésre a könyv négy fejezetével kapcsolatban. Néhány szövegmagyarázó a könyvet két részre osztja, a két első fejezetben összefüggő tervet vélnek felfedezni, ami többé vagy kevésbé egységes irodalmi művet adna ki, egyfajta liturgiát vagy éneket, csapások leírását, a nép különböző rétegeihez intézett sürgető felhívást bűnbánati szertartásokra Isten előtt, végül a kegyelem meghirdetését. A 3. és 4. fejezet későbbi jóslatokat tartalmazna, egyik független a másiktól, olyan stílusban szerkesztve, ami előrejelzi a későbbi  "apokalipszisok" stílusát. Ez a feltevés, bár tetszetős, nem elégíti ki az összes szövegmagyarázót; megállapítják, hogy az első fejezetek belső összefüggése messze nincsen megállapítva: található bennük három-négy eltérő leírás az önostorozásra (1,4.5-12.15-20; 2,1-11); a böjtre való felhívás két ízben olvasható, különböző helyeken (1,13-14 és 2,15-17), elnyomja a felhívás a valódi bűnbánatra, ami egészen más, mint a megalázkodás szertartása (2,12-14). Más szövegmagyarázók megállapítják a különböző logikus vagy liturgikus elemek összekapcsolódásának hiányát, ők az első két fejezetet a két utolsóhoz hasonlóan primitív módon megkülönböztetett jóslatok gyűjteményének tekintik. Az olvasó különben észlelheti a szövegek együttesének általános elrendezését, ami a prófétai irodalomban szokásos sémát követi: kezdetként egy sor jóslat, főként a csapásokról, de üdvösségről is Isten népe számára (1,2-3,5), folytatásként jóslatok az idegen népek ellen (4,1-17), végül jóslat Juda üdvösségéről (4,18-21).

b)  Beépülés a választott nép életébe. Egyesek úgy gondolják, hogy Joel könyvének első két fejezetében a próféta valóságos eseményt ír le: sáskák invázióját, amik felhőként sötétítették el az eget, lezúdultak az országra és elpusztították a növényzetet. Ennek a csapásnak hatására a próféta felszólította a lakóságot egy napi gyászra, nemzeti méretű böjt tartására és ezek a fejezetek egyfajta liturgiát tartalmaznak, amit ezeknek a szertartásoknak során alkalmaztak, vagy nagymértékben befolyásolta ezeket a liturgia. Ezt a feltevést sem fogadják el egységesen a szakemberek. Anélkül, hogy ismételnénk a tényt, hogy az állítólagos szertartás liturgikus lefolyása nem szerepel a szövegben, meg kell állapítani, hogy a csapás nem áll kizárólag a sáskák megjelenéséből: szó van szárazságról, heves tűzvészről, katonai invázióról és főként az "Úr napjáról". Egyébként nem biztos, hogy a próféta megtörtént tényt ír le, konkrét eseményt, amit személyesen átélt volna szemtanúként. Inkább az a benyomás, hogy fel szándékszik idézni a csapásokat, a katasztrófát, a megpróbáltatást és fokozatosan alkotja meg az eseménysort szavának megelevenítő erejével, amint ez megmutatkozik a 3. és 4. fejezetben. Pontosabban megfigyelve a két rész közötti  szembeszökő stílusbeli különbség mindjobban eltompul és megrázó e próféta dinamizmusa, aki szavának hatalmával képes  szemünk előtt a világot lerombolni és újra felépíteni.

c)  A próféta személye ismeretlen. Az 1.1-ben, mint "Patuel fia" kerül bemutatásra, de ez az információ semmit sem segít rajtunk. Azok a szövegmagyarázók, akik elfogadják, hogy a könyv első része leír, vagy utánoz egy a Templomban használt liturgiát, azt gondolják, hogy Joel egyike volt azoknak a prófétáknak, akik a szentélyhez tartoztak, vagyis "hivatalos", vagy "kultikus" próféta volt, egyfajta ihletett karvezető, aki a hivatalos szertartás keretén belül liturgikus szerepet töltött be. Mások, akik előtérbe helyezik a szövegben szerintük felfedezett összefüggéstelenségeket, felteszik, hogy a "Joel" név nem jelöl kifejezetten egy személyt, hanem inkább egy próféta csoportot. Vannak viszont, akik bár elfogadják tényként, hogy semmiféle adatunk nincs, ami alátámasztaná a könyv két részét különböző írók művének tekinteni, visszautasítanak minden olyan próbálkozást, ami a próféta személyét meghatározhatná. Bármi is a helyzet, mindenképpen hangsúlyozottan el kell ismerni a négy fejezet költői szépségét és a vallásos mélységét.

d)  A könyv keletkezési ideje egyikre a legvitatottabb kérdéseknek. Néhány megjegyzés: semmiféle említés nem történik Jeruzsálem királyáról, egyes részek "apokaliptikusnak" mondott jellege több szövegmagyarázót arra vezette, hogy a száműzetés utáni időpontot javasoljanak a négy fejezet keletkezési időpontjául. De ezek a megállapítások nem döntő erejűek, az erőteljes, gyakran éles stílus, az eleven héber nyelvezet, ami még semmit nem veszített vitalitásából inkább a száműzetés előtti időpont mellett szólnak. Ha a szerző szóhasználatát és gondolatvilágát elemezzük, erős rokonságot fedezhetünk fel a VII. és VI. század kezdetén élt teológusokkal: a Deuteronomium névtelen szerzőivel, Jeremiással, Szofoniással. Az első két fejezet nem tartalmaz semmiféle pontos és ellenőrizhető történelmi jelzést. A 3. fejezetben egyes értelmezők a 4 verset teljes napfogyatkozás leírásának tekintik , de a csillagászok szerint Palesztínában ilyen esemény 1130-ban, majd 357-ben és 336-ban  Kr.e. zajlott le. Ezeknek a dátumoknak egyikét sem fogadja el az összes szövegmagyarázó; az elsőt, mert a könyvet Jozsue és a Bírák idejére helyezné, a többit, mert valószínűtlenek nyelvészeti rendszer okából. Ezen felül a mondott vers nem szól egyszerű napfogyatkozásról, hanem globális katasztrófáról, melynek a nap elsötétedése csak egy eleme lenne (lásd még 4,15-16). Viszont a 4. fejezet pontos történelmi adatokat tartalmaz, és bár értelmezésük vitatott, úgy tűnik, hogy Kr.e. VII. vagy esetleg a VI. századba helyezi a könyvet.

Összefoglalva, a történészeknek be kell vallaniuk zavarukat olyan szöveggel szemben, amit az irodalmi és történelmi módszerek nem tudtak teljesen kielégítő módon megmagyarázni. Azt kell mondanunk, hogy ez a szöveg olyan üzenetet fejez ki, amit meg kell kísérelni időn-feletti dimenziójában megérteni, elvonatkoztatva magunkat attól a különleges pillanattól, amely létrehozta azt (lásd 1,2-3).

Világos üzenet

Az irodalmi megközelítés nehézségein túl, a próféta üzenete világosan kitőnik jóslataiból. Két nagy témában bontakozik ki, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz: az ember teljes kifosztottságának témája, ami üdvösségének feltétele és az "Úr napjának" témája. Ez a két téma folyamatosan egybefonódik, szoros együttest képeznek, egyik csak a másik kiegészítője.

Az "Úr napjának" említését mind a négy fejezetben megtalálhatjuk (lásd 1,15; 2,1-2; 3,4; 4,.14). Ez több egyszerű "napnál": egyidejűleg időbeli és térbeli mérték, valamiképpen megszemélyesítve, rémítő szörnyeteg, ami megmérhetetlen erő kondenzációja, semmihez nem hasonlítható energiáé. Ezt az energiát csak a természeti katasztrófák, a gyilkos háborúk fogalomköréből kölcsönzött nyelvvel lehet tökéletlenül leírni. Ez az energia a földi fényhez hasonlítva csak sötétség, aminek eláradása elpusztít minden életet és lesöpri a csillagokat, aminek megjelenése ítélet követel mindenre, ami szembe akar helyezkedni a mindenség Urával.

Az ember számára ez a Nap azonos a teljes kifosztottsággal, ezt a kifosztottságot a próféta szüntelenül körülírja elképzelhetetlen kínok képének kimeríthetetlen sokaságával . Ez az energia, amit például sáskák rajával érzékeltet elkerülhetetlen, az ellenállás lehetetlen (1,4). Mindaz ami élvezhető, vagy egyszerűen szükséges az élethez elpusztul, semmivé válik, kiapad, felfalják, pusztaság marad utána, széthulló, kiégett, elhervadt, kiszáradt vidék ...; az emberek meg vannak zavarodva, kétségbe esnek, minden vidámság eltávolodik ...  (lásd 1,5-20). A második fejezetben a kifosztottságot egy titokzatos és mindenhol jelenlévő hadsereg okozza, amit megsemmisítő tűz vesz körül, elárasztja a városokat és házakat. Tovább, a harmadik fejezetben mind belső, mint pedig külső felfordulás képében jelenik meg: az Úr Lelke kiküszöböli és kiszorítja a normális érzéki képességeket, az emberek őrültként viselkednek és a világmindenség egy sorozat rendkívüli esemény színterévé válik, amely kaotikus helyzetet teremt. Végül, az utolsó fejezetben az emberek kifosztottsága végső ítélet formájában mutatkozik meg.

A próféta elképzelése szerint a teljes kifosztottság feltétele a szintén teljes "visszatérésnek", megtérésnek, amely nem csupán a szertartásokban mutatkozik meg - ami külső jele egy belső folyamat megindulásának (1,13-14 és 2,15-17) -, hanem  elsősorban az egész ember  új irányultságában (2,12-14). Egyébként (3,5) a megtérés összefoglalása "szólítani az Úr nevét" és rámutat, hogy hathatósságának feltétele az isteni kiválasztottság: csak azok élik túl a radikális kifosztottságot, akiket az Úr szólít. Mindentől megfosztva az ember nem tehet mást, mint átadni magát Istennek, csak irgalmára számíthat, nem tehet mást, mint így szólni: "Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát (2,14).

Ennek a kifosztott és bűnbánó embernek az üdvösség három jóslata, amely a könyvön végighúzódik (2,18-27; 3,5; 4,18-21) teljesen megújult létet jelent be, melynek jellemzője az a csodálatos bőség, amit Isten teremtő jelenléte szerez (2,21). Észlelni kell azonban, hogy ez a bőség nem cél önmagában: a lényeg ténylegesen az a bizonyosság, amiben a nép részesül amikor mostantól visszavonhatatlanul Istenhez kötődik, hogy megismerheti az Urat (2,27; 4,17).

Amikor a Szentlélek pünkösdi kiáradását értelmezi Péter apostol és Lukács evangélista (ApCsel 2,17-24; lásd Jo 3,1-5) olyan kifejezésekkel, amiket elsősorban Joeltől kölcsönöztek,  mindketten tanúsítják, hogy a teljes kifosztottság és az összezavarodás  megelőzője és meghatározó pillanata az üdvösségre vezető tapasztalásnak, ezek létrejöttek és létre kell hogy jöjjenek a kereszténység életében. A Szentlélek az, aki a keresztény szívében létrehozza ezt a kifosztottságot és aki felkelti benne az Isten ismeretét.

Vissza a ÓSz menühöz