TOB - JÓNÁS KÖNYVE

Bevezetés

Szerkezete

A prófétai könyvek közé besorolva, Jónás könyve első ránézésre másként hat, mint azok. Ahelyett hogy egy sor jövendölést tartalmazna folyamatos elbeszélés alakját mutatja, ami három jelentből áll és ahol a próféta másodrendű helyet foglal el. Az első kettő hallgatagnak és magányosnak mutatja őt be, azután hogy Isten szavát intézte hozzá. Ezalatt viszont beszélgető társai, előbb tengerészek, majd niniveiek, sürgölődnek és a legvallásosabb embereknek mutatkoznak, felhíva az olvasót arra, hogy magára ismerjen bennük és utánozza őket. A harmadik jelenetben Jónás egyedül van Istennel szemben. Ez a könyv csúcspontja: a próféta nagy imája és Isten legfőbb kinyilatkoztatása küldetéséről. Ebbe az együttesbe egy ihletett szerző később, de a helyzethez teljesen illő módon, beillesztette a 2. fejezet énekét, ami a könyv vallásos és prófétai jelentőségét emeli.

Cél

Mit lehet ebből okulni? Két tanítást találhatunk. Elsősorban a könyv meg kívánja mutatni milyenek a próféták lelki tapasztalatai. Olyan ember o aki mindenek előtt meg van győződve Isten akaratáról az emberek megmentésére (4,2). De küldetése következtében előbb olyan beszédeket kell ejtenie, amik elítélik a bűnt, ami őt kortársaival szembehelyezi, ami rettenetes megpróbáltatás számára és teljesen elszigeteli a többiektől. Mégis, amikor úgy érzi, hogy küldetésének súlya agyonnyomja és félelmében nem mer az emberekhez szólni (1,1-16), vagy csak beletörődött prédikátorként teszi azt (3,1-10), szava hatásos saját maga ellenére, amint azt megmutatják a tengerészek, a tenger, a szél, a halak, a niniveiek, állatok és növények. Egyszerű jelenléte által, mivel nem képes elszabadulni, szava mindenkit megindít, az állatokat és a természetet beleértve.

A második tanítást az Isten által megkívánt prófétai beszédek tartalma adja meg és a címzettek milyensége. Isten aki Izrael számára jóakaró Istenként mutatkozott meg (Kiv 34,6-7), vagyis jóságosnak és megmentőnek, kinyilatkoztatja, hogy ő ugyanaz a niniveiek számára, ezeknek az idegeneknek számára, akiknek városait és lakóinak számát kerek számokban, szimbolikus értékekben jelöli meg (három nap: Jón 3,3; 120,000 lakós: Jón 4,11) hogy a kinyilatkoztatás általános jelentőségét jelölje.

Stílusa és keletkezés időpontja

Ez az elbeszélés egy történelmi személy létezéséhez kapcsolódik (2Kir 14,25) hogy megmutassa hogy a próféták tényleges élményeiről van szó. De úgy alakítja mint egy csodálatos mesét, telve képekkel, jobb pedagógiai érthetőség kedvéért, kissé a példabeszédek modorában.

Minden arra enged következetni, hogy a száműzetés utáni műről van szó. Nyelvezete és stílusa kifejezetten a héber nyelv klasszikus korszakánál későbbi. Ezen túlmenően a prófétai küldetésről való gondolkodás feltételez bizonyos meghátrálást annak gyakorlásával kapcsolatban, amint azt Jeremiás megélte (lásd Jón 3,10 és Jer 18,7-8; Jón 4,3.8-9 és Jer 20,14-18). Egyébként az üzenet sokkal szélesebb univerzalizmust mutat, mint például a deutero-Izaiásé a száműzetésből visszatérve. Végül a képes jelleg a bölcsek stílusára emlékeztet, akik kevéssel később megírják Tóbiás, Eszter, Dániel könyvét, sokkal inkább, mint a száműzetés előtti történetírók stílusára.

Jónás az Evangéliumban

Jézus beszél Jónásról és saját maga értelmezi az elbeszélést. A hitetleneknek válaszolva, akik rendkívüli csodákat kívánnak tőle, Jézus visszautasítással felel és utal "Jónás jelére". Ki akarja fejezni, hogy csodáinak jelentése elsősorban az azokat kísérő szavak megvalósítása (Mt 16,4; Lk 11,29-30) és hogy azok megtérésre vezetnek. A Feltámadás után Jónás jelének jelentőségét még jobban megértették, amint ezt bizonyítja az első evangélium világos kifejtése mutatja (Mt 12,40). Lehetséges ugyancsak, hogy a hitnek ez a jelképe, a legrégebbi, feltámadott a harmadik napon az Írások szerint (1Kor 15,4) szintén erre a jelre utal vissza. Jézus végül rámutat, hogy Jónás jel Evangéliumának általános jellegére (Mt 12,41-42).

Vissza a ÓSz menühöz