TOB - JÓNÁS KÖNYVE
Bevezetés
Szerkezete
A prófétai könyvek közé besorolva, Jónás könyve első ránézésre másként
hat, mint azok. Ahelyett hogy egy sor jövendölést tartalmazna
folyamatos elbeszélés alakját mutatja, ami három jelentből áll és ahol
a próféta másodrendű helyet foglal el. Az első kettő hallgatagnak és
magányosnak mutatja őt be, azután hogy Isten szavát intézte hozzá.
Ezalatt viszont beszélgető társai, előbb tengerészek, majd niniveiek,
sürgölődnek és a legvallásosabb embereknek mutatkoznak, felhíva az
olvasót arra, hogy magára ismerjen bennük és utánozza őket. A harmadik
jelenetben Jónás egyedül van Istennel szemben. Ez a könyv csúcspontja:
a próféta nagy imája és Isten legfőbb kinyilatkoztatása küldetéséről.
Ebbe az együttesbe egy ihletett szerző később, de a helyzethez teljesen
illő módon, beillesztette a 2. fejezet énekét, ami a könyv vallásos és
prófétai jelentőségét emeli.
Cél
Mit lehet ebből okulni? Két tanítást találhatunk. Elsősorban a könyv
meg kívánja mutatni milyenek a próféták lelki tapasztalatai. Olyan
ember o aki mindenek előtt meg van győződve Isten akaratáról az emberek
megmentésére (4,2). De küldetése következtében előbb olyan beszédeket
kell ejtenie, amik elítélik a bűnt, ami őt kortársaival szembehelyezi,
ami rettenetes megpróbáltatás számára és teljesen elszigeteli a
többiektől. Mégis, amikor úgy érzi, hogy küldetésének súlya agyonnyomja
és félelmében nem mer az emberekhez szólni (1,1-16), vagy csak
beletörődött prédikátorként teszi azt (3,1-10), szava hatásos saját
maga ellenére, amint azt megmutatják a tengerészek, a tenger, a szél, a
halak, a niniveiek, állatok és növények. Egyszerű jelenléte által,
mivel nem képes elszabadulni, szava mindenkit megindít, az állatokat és
a természetet beleértve.
A második tanítást az Isten által megkívánt prófétai beszédek tartalma
adja meg és a címzettek milyensége. Isten aki Izrael számára jóakaró
Istenként mutatkozott meg (Kiv 34,6-7), vagyis jóságosnak és
megmentőnek, kinyilatkoztatja, hogy ő ugyanaz a niniveiek számára,
ezeknek az idegeneknek számára, akiknek városait és lakóinak számát
kerek számokban, szimbolikus értékekben jelöli meg (három nap: Jón 3,3;
120,000 lakós: Jón 4,11) hogy a kinyilatkoztatás általános jelentőségét
jelölje.
Stílusa és keletkezés időpontja
Ez az elbeszélés egy történelmi személy létezéséhez kapcsolódik (2Kir
14,25) hogy megmutassa hogy a próféták tényleges élményeiről van szó.
De úgy alakítja mint egy csodálatos mesét, telve képekkel, jobb
pedagógiai érthetőség kedvéért, kissé a példabeszédek modorában.
Minden arra enged következetni, hogy a száműzetés utáni műről van szó.
Nyelvezete és stílusa kifejezetten a héber nyelv klasszikus korszakánál
későbbi. Ezen túlmenően a prófétai küldetésről való gondolkodás
feltételez bizonyos meghátrálást annak gyakorlásával kapcsolatban,
amint azt Jeremiás megélte (lásd Jón 3,10 és Jer 18,7-8; Jón 4,3.8-9 és
Jer 20,14-18). Egyébként az üzenet sokkal szélesebb univerzalizmust
mutat, mint például a deutero-Izaiásé a száműzetésből visszatérve.
Végül a képes jelleg a bölcsek stílusára emlékeztet, akik kevéssel
később megírják Tóbiás, Eszter, Dániel könyvét, sokkal inkább, mint a
száműzetés előtti történetírók stílusára.
Jónás az Evangéliumban
Jézus beszél Jónásról és saját maga értelmezi az elbeszélést. A
hitetleneknek válaszolva, akik rendkívüli csodákat kívánnak tőle, Jézus
visszautasítással felel és utal "Jónás jelére". Ki akarja fejezni, hogy
csodáinak jelentése elsősorban az azokat kísérő szavak megvalósítása
(Mt 16,4; Lk 11,29-30) és hogy azok megtérésre vezetnek. A Feltámadás
után Jónás jelének jelentőségét még jobban megértették, amint ezt
bizonyítja az első evangélium világos kifejtése mutatja (Mt 12,40).
Lehetséges ugyancsak, hogy a hitnek ez a jelképe, a legrégebbi,
feltámadott a harmadik napon az Írások szerint (1Kor 15,4) szintén erre
a jelre utal vissza. Jézus végül rámutat, hogy Jónás jel Evangéliumának
általános jellegére (Mt 12,41-42).
Vissza a ÓSz menühöz