TOB - MALAKIÁS KÖNYVE
Bevezetés
Malakiás könyve zárja be a prófétai könyvek sorát. Ez nem jelenti azt,
hogy e lánc utolsó szeme másodlagos jelentőségű lenne. A névtelen
próféta kölcsönzött nevet visel, ami a hírnök megemlítéséből adódik
(maleaki) 3,1-ben. Hasonlítva van tehát a Messiás előfutárához, akit
ugyanebben a versben bejelent. Lényeges helyet foglal el Malakiás ennek
következtében az ó-testamentumi együttes tanúságtételében.
A könyvben előforduló utalások alapján a próféta működését a 480-460-as
évekre lehet helyezni. A nép ténylegesen visszatért a Száműzetésből, a
Templomot újjáépítették, a vallási gyakorlat régóta működik. Világos
tehát, hogy 515 utáni időről van szó. Azonban az Ezdrásnak
tulajdonított nagy reform (főként a vegyes házasságokra vonatkozóan)
még nem következett be; ez 440 körül történik majd. Ez a nagy
szkepticizmus időszaka volt. Azok a remények, amiket Aggeus és Zakariás
a Templom felépítéséhez fűztek nem következtek be úgy, ahogyan azt
várták. A remény elvesztése eltompította a hitet. Visszaestek a régi
hibákba: hanyagságok a vallás szolgálatában, széthúzás, különféle
hűtlenségek. Malakiás nagy erővel reagál. A papokat és "laikusokat"
szembesíti felelőségükkel az Úrral és felebarátaikkal szemben. Kettős
szerep hárul rá. Egy lényeges időszakban, amikor kialakul a száműzetés
utáni zsidóság végleges arculata reformátorként lép fel az egyének
vallási és erkölcsi életével kapcsolatban, valamint vezetője lesz az
egész közösségnek.
Késobb egyeseket megdöbbent a könyv messiási tartalma és felismerik a
Názáreti Jézusban azt, akit a próféta várt. A judaizmus még ma is
azokból a vallási értékekből él, amiknek körülírásához Malakiás járult
hozzá.
Ez a könyv, amely néha igen keménynek tűnik, arra figyelmeztet minket,
keresztényeket és zsidókat, akik mindketten ugyanannak az üzenetnek
örökösei vagyunk, hogy a "nagy és félelmetes" nap megérkezése előtt még
számos ellenkezéssel kell számolnunk mind a közösségen belül, mind
pedig kívül.
Vissza a ÓSz menühöz