TOB - MALAKIÁS KÖNYVE

Bevezetés

Malakiás könyve zárja be a prófétai könyvek sorát. Ez nem jelenti azt, hogy e lánc utolsó szeme másodlagos jelentőségű lenne. A névtelen próféta kölcsönzött nevet visel, ami a hírnök megemlítéséből adódik (maleaki) 3,1-ben. Hasonlítva van tehát a Messiás előfutárához, akit ugyanebben a versben bejelent. Lényeges helyet foglal el Malakiás ennek következtében az ó-testamentumi együttes tanúságtételében.

A könyvben előforduló utalások alapján a próféta működését a 480-460-as évekre lehet helyezni. A nép ténylegesen visszatért a Száműzetésből, a Templomot újjáépítették, a vallási gyakorlat régóta működik. Világos tehát, hogy 515 utáni időről van szó. Azonban az Ezdrásnak tulajdonított nagy reform (főként a vegyes házasságokra vonatkozóan) még nem következett be; ez 440 körül történik majd. Ez a nagy szkepticizmus időszaka volt. Azok a remények, amiket Aggeus és Zakariás a Templom felépítéséhez fűztek nem következtek be úgy, ahogyan azt várták. A remény elvesztése eltompította a hitet. Visszaestek a régi hibákba: hanyagságok a vallás szolgálatában, széthúzás, különféle hűtlenségek. Malakiás nagy erővel reagál. A papokat és "laikusokat" szembesíti felelőségükkel az Úrral és felebarátaikkal szemben. Kettős szerep hárul rá. Egy lényeges időszakban, amikor kialakul a száműzetés utáni zsidóság végleges arculata reformátorként lép fel az egyének vallási és erkölcsi életével kapcsolatban, valamint vezetője lesz az egész közösségnek.

Késobb egyeseket megdöbbent a könyv messiási tartalma és felismerik a Názáreti Jézusban azt, akit a próféta várt. A judaizmus még ma is azokból a vallási értékekből él, amiknek körülírásához Malakiás járult hozzá.

Ez a könyv, amely néha igen keménynek tűnik, arra figyelmeztet minket, keresztényeket és zsidókat, akik mindketten ugyanannak az üzenetnek örökösei vagyunk, hogy a "nagy és félelmetes" nap megérkezése előtt még számos ellenkezéssel kell számolnunk mind a közösségen belül, mind pedig kívül.

Vissza a ÓSz menühöz