TOB - PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE
Bevezetés
A Példabeszédek könyve különböző dátumokból származó iratok
gyűjteménye, jobban mondva gyűjteményekből összeállított
gyűjtemény. A termékeny félhold és Egyiptom területén régóta virágzó
irodalmi zsánerhez tartozik: a bölcseleti vagy gnóma-stílusú
irodalomhoz. Nem csupán rokoni vonásokat fedezhetünk fel
Példabeszédeink és a megfelelő sumér, asszír-babiloni, kánaáni, hettita
vagy egyiptomi gyűjtemények között: ugyanazokat a témákat találjuk meg,
azonos kifejezésekkel, néha egyenes kölcsönzéseket. Mindez, valamint
két kis gyűjtemény idegen bölcseknek való tulajdonítása (Péld
30,1-14 és 31,1-9) bizonyítja egy nemzetközi irodalmi élet létezését,
amitől Izrael nem tartotta magát távol.
A cím, a Példabeszédek kulcsa
A Példabeszédek könyvénél azonban nincsen szó kozmopolita irodalomról,
a rokon vonások és a közvetlen vagy közvetett kölcsönzések ellenére. A
gyűjtemény ténylegesen teljes egészében "Salamon, Dávid fia, Izrael
királya" védnöksége alatt áll, ahol az első név teljes súlya az őt
meghatározó két címből adódik. Miért "Salamon"? Mert a gazdagoktól
szokás kölcsönt kérni és ez a király - bár vitatható egyéniség - a
köztudatban irodalmi és uralkodói tehetséggel megáldottnak számított és
számos közmondás szerzőjének tartották (lásd 1Kir 3, 16-28; 5,9-14;
10,1.8-9.23; Sir 47,14-17).
A gyűjtemény kiadásakor az összeállító fontosnak találta hangsúlyozni,
hogy Salamon "Dávid fia", egy "dávidi", pontosítva még "Izrael királya".
Azáltal, hogy a szerzőt "Izrael királya" megjelöléssel illette,
visszautalt az ősi Keleten általánosan elfogadott elméletre, mégpedig a
bölcsesség királyi eredetére. Az izraeliek számára ez még többet
jelentett. "Izrael királya" igazában nem az Úr volt-e? A király így
"Isten szavának" számíthatott (2Sám 14,18-20; Péld 16,10-15: az
összehasonlítás e között a rövid szakasz között, ami a királlyal
foglalkozik és a következő 16,1-9 szakasz között, ami az Úrral
foglalkozik, biztosan szándékos). Természetesen lehetnek rossz
királyok, akik megszegik "prófétai" hivatásukat, a Példabeszédek ezt
jól tudják (28,16; 29,4)!
A "Dávid fia" megjelölés megszenteli a könyvet, amelyik tartalma
alapján könnyen bekerülhetett volna a profán irodalom területére.
Dávid, az Úr felkentje, nem volt-e továbbvivője a Szövetségnek és az
Ígéreteknek? Erről a Példabeszédekben szó sem esik. De bölcsességük -
ami tanúsítottan dávidi védnökség alatt áll -, e tény alapján
visszavezethetőnek tűnhetett speciálisan vallásos teológiára. A szerző
tehát a címtől kezdve már erre az szempontra irányzott, amit egyébként
a könyv túlnyomó része nem hazudtol meg.
Ez összegezve azt jelenti, hogy a 31 fejezet, ami következik, szerves
részét képezi az isteni kinyilatkoztatásnak, amely Izrael népének
történetén keresztül kifejeződik. Ennek igen "humanisztikus"
kifejezésmódját tárja elénk. Kiemelkedő részének tekintik, mivel Izrael
nagy királyának védnöksége alatt áll.
A könyv szerkezete
a) A könyv rövid, általános bevezetéssel indul (1,2-7), ami
kifejezetten közli tartalmát és igazolja címét. A gyűjtemény célja
erkölcsi és vallási tapasztalatokat átadni a fiatal nemzedékeknek,
valamint a kevésbé fiataloknak, hogy egyenesen és értelmesen tudjanak
viselkedni az élet különböző helyzeteiben. Ezt a tapasztalatot magában
foglalja a múlt és a jelen idő mestereinek tanítása. Ez alkotja, a
fogalom teljes értelmében, a tanítást. De hangsúlyozzák, hogy az ilyen
jellegű tapasztalat kiinduló pontján ott van az Úr.
b) A könyv, úgy tűnik, 9 különböző hosszúságú gyűjteménybol áll. Ez a
felosztás, amit ma általánosan elfogadnak, semmiféle hagyományra nem
támaszkodik. A fordítás során csak a jobb érthetőség segítésének
céljára jelenik meg. Alcímek kísérik, amelyeknek ugyanez a célja.
Ennek alapján a következő részeket különböztetünk meg:
I. 1,8-9,18: a tanítómester buzdító beszéde a rossz társaság és a
"rossz nők" elkerülésére, vegyítve a Bölcsesség dicsőítéseivel, aki
maga is megszólal (1,20-33; 8,22-35). Szembeállításra kerül egy
ellenkező típus, a Dőreség, egy bölcsen kiegyensúlyozott diptüchonban
(9,1-6 és 9,13-18).
II. 10,1 - 22,16: az első salamoni gyűjtemény, amely 376 az
erkölcsi életre vonatkozó bölcs mondásból áll. Ez a szakasz erős
vallási ihletettséggel bír. Az Úr neve gyakran szerepel itt. A
kritikusok általában megegyeznek abban, hogy az anyagok egy része a
gyűjtemény legrégebbi darabjai.
III. 22,17 - 24,22: a Bölcsek első gyűjteménye. Egyéb
elemek mellett egyik része igen közel áll Amenemope egyiptomi
Bölcsességéhez (22,17 - 23,14) és egy kiváló szatírát tartalmaz a
részegességről (23,29-35).
IV. 24,23 - 34: a Bölcsek második gyűjteménye (a 23.
veresben bejelentve). Figyelemreméltó a lusta ember képe (30-34
versek).
V. 25 -29: a második salamoni gyűjtemény, amely 127 bölcs
mondásból áll, leggyakrabban, hasonlóan az első salamoni
gyűjteményhez, szabályos disztichonokban. Anyagai ősiek, annyira, vagy
még inkább, mint az első gyűjtemény részei.
VI. 30,1-14: Agur, egy nem izraelita bölcs szavai.
VII. 30,15-33: számozott közmondások sorozata. Emelkedő számsor
szerint vannak elrendezve, x + 1 típus szerint (pl.: 3 ... és 4 ...).
Ugyanezt az eljárást lehet megtalálni Ámosz próféta könyvének első
fejezeténél.
VIII. Lamuel szavai, a második nem izraelita bölcs szavainak
gyujteményébol.
IX, 31,10-31: híres költemény a derék asszony dicséretéről. Ez
befejezésül méltó párja a Bölcsesség képének, amit a 9. fejezet fest.
Bölcsesség és a bölcsek
Valóban, a Bölcsesség, amiről a példabeszédekben szó van, szorosan
kapcsolódik magához Istenhez. Része van a teremtés művében (8,22-31;
3,19-20). Ezért ábrázolják, mint az élet fő forrását, amit a rossztól
és a haláltól megment és az Úr félelmére vezet és mindazokra a jókra,
amik ebből származnak.
De soha nem jelenik meg a Példabeszédekben a valóságtól elszakadt
módon. Az "Isten közelében" való bemutatása után a 8. fejezetben,
Vendégszerető háziasszonyként személyesítik meg a 9. fejezetben.
Megszerzésére bizonyos erkölcsi képességgel kell rendelkezni:
nyíltszívűnek és figyelmesnek kell lenni. Végeredményben a teljes ember
lesz "bölcs", lélek és test, vallásos és profán ember. Ez valóban a
bibliai mentalitás, ami nem választja szét az emberi lényt.
Mi tehát a bölcs? Ha végiglapozzuk a Bibliát azt vesszük észre, hogy ez
a fogalom az olyan embert jelöli meg, aki igen különböző
tevékenységekben kiváló, művészetekben, vagy technikai művekben. Ez
lehet tapaszalt tengerész (Ez 27,8), szobrász, műasztalos vagy
aranyműves (Kiv 31,6; Jer 10,9), szövőnők (Kiv 35,25), még hivatásos
siratóasszonyok is (Jer 9,16), stb. Különösen "bölcsek"-nek jelölik meg
a politika technikusait, mint az írástudók, akik a királyok segítői és
tanácsadói (Iz 29,14), még akkor is, ha egy korban, amint azt Jeremiás
gondolta, elvesztették minden bölcsességüket (Jer 8,8; 9,11).
Természetesen, mindazokat, akik pedagógiai tevékenységet folytattak
"bölcseknek" neveztek. Tanításuk megfogalmazását - az élet tanításé -,
amint azt a Példabeszédek könyvében találjuk, valóban olyan technikáról
tesz tanúságot, amit a fordítás igen jól megmutat.
Ezek az iparűzési vagy művészi tulajdonságok arra vezettek, hogy ezt
a gyűjteményt a toll hivatásos művelőinek, az "írástudóknak"
tulajdonítsák. (Ez általános neve volt a kormányzat funkcionáriusainak,
akik a különböző, mai nyelven "minisztériumok"-nak tartópillérei
voltak. Elég pihenő- és szabad idővel rendelkeztek ahhoz, hogy
irodalommal foglalkozzanak, széles értelembe véve. Ezek azok az
írástudók, akikről a 25,1 versben szó van és akiknek tulajdonítani
lehet annak a gyűjteménybe szedését, amit mások előzetesen
kifejeztek. Tudomásul kell venni, hogy ezek az írástudó
funkcionáriusok, akiknek hivatalukhoz tartozott a külfölddel való
kapcsolatfelvétel, feljegyeztek néhány részletet nem izraelita bölcselő
művéből (Agur, Lamuel) és utánoztak másokat (Amenemopé bölcsessége).
Csak gyanítani lehet, megfelelő dokumentumok hiányában, azt a
befolyást, amit a kánaáni bölcsesség és annak megfogalmazása rá
gyakorolhatott. Igen valószínű, hogy a számtalan királyra, az
"uralkodóra", tanácsadóira vonatkozó részlet ezeknek az írástudóknak
gondossága következtében kerültek a gyűjteménybe, akár ok voltak ezek
szerzői, akár nem.
Izrael hite ebben a könyvben
A bölcsesség alapja - és így az a tanítást, ami hozzá vezet - az "Úr
félelme". Ennek következtében bölcseink gondolkodása közös, más-más
regiszteren, azokkal, akik élik és hirdetik ezt a "félelmet": a levita
és deuteronomikus prédikátorokkal, a prófétákkal, a zsoltárszerzőkkel,
általában azokkal, akik tanították, magyarázták és emlékezetbe idézték
a Mózesi Törvényt. E közös gondolkodásnak jelei nem hiányoznak.
Az könyv első részének patetikus és racionális buzdító beszédei
világosak. A mindig visszatérő téma a "választás deuteronomikus sémája"
(MTörv 11,26-28; 30,15-20): választani az életet és az oda vezeto
utakat, elkerülni a halált és a lejtőt, ami oda vezet.
Két jellegzetes kép is megjelenik, ami jelzi a teljes egyezést Izrael
hagyományával, amint az kifejezésre jut a Törvényben és a Prófétákban:
az Élet fája és az Élet Forrása (3,18; 10,11; 11.30; 13,12.14;
14,27;15,4), ami megmutatja és magyarázza, hogyan kellett érteni és
hogyan kellett átvinni az életbe a Paradicsomról szóló történetet.
Jeruzsálem az, amit felidéz a Város vagy jósol a Bölcsesség (1,21;
9,3). De Jeruzsálem elképzelhetetlen a Föld nélkül, anélkül a föld
nélkül, amit az igaz emberek nyernek el és ahonnan a gonoszokat
kiirtják (2,21; 10,30; lásd MTörv 4,26). Így készül a Tora-Bölcsesség
begyökeresedésének megfogalmazása Sionban, ami megnyilvánul Sir
24,8-17-ben.
A Sinai-hegy kiemelkedő eseménye (a Törvény adománya és a
"Tízparancsolat" a kotáblákon) szintén beépítésre került a
Példabeszédek bölcs tanítói által megélt és továbbadott tapasztalatba,
a prófétasághoz kapcsolódva. Úgy szólnak, mint a próféták, belevésve a
tanítást a szívekbe: "írd fel a szíved táblájára" (3,3; 7,3 ami
megközelíti Jer 31,33-at).
Meg kell említeni még két utalást Izrael hitére: egyik a Szövetséggel
kapcsolatos, Péld 2,17 szerint megszegésre kerül, amikor a házasság
kapcsolatát megszegik; a másik 5,14-ben, aki idézi az "egybesereglett
közösség"-et, két jellemző szóval.
Keletkezési időpontok és szerzők
Egy rövid bevezetésben csak igen viszonylagos fontosságot lehet
tulajdonítani a különböző iratok dátumára vonatkozó adatokra, a szerzők
azonosítására és más hasonló rendű kritikai kérdésekre. Meg lehet
egyezni abban, hogy a gyűjtemény alapja visszavezethető Izrael
közösségi életének kezdeti időszakára. Amint az az Ószövetség sok más
könyvénél is volt, a szóbeli továbbítás bizonyára megelőzte az írásban
való rögzítést. De ez valószínűleg elég korán létrejöhetett a királyi
írástudók körében, ahol gondot fordítottak arra, hogy műveljék az
adminisztrációban foglalkoztatottakat. Ez az adminisztrációs gondosság
azonban nem olyan határozottan tűnik ki a Példabeszédekben, mint a
régebbi egyiptomi Tanításokban. A királyi időszakot tehát úgy lehet
tekinteni, mint kiváltságos időszakot a közmondások gyűjteményének
keletkezése terén. Biztos az is, hogy a száműzetés utáni időszak is
fontos volt a formábaöntés terén és valószínűleg a szomszédos országos
bölcsességeinek kölcsönzésében. Azonban irodalmi kritériumok, amelyeket
régebb óta meggyőzőnek tekintettek a Példabeszédek 1-9 korábbi
periódusához való tartozás szempontjából, utóbbi időben bizonyítást
nyertek. Kétségtelen, hogy Izrael visszavezette Példabeszédeit
ugyanolyan régi időre, mint a Zsoltárait.
A verziók
A Példabeszédek modern fordítója számtalan nehézséggel találja magát
szemben. A kritika különböző megoldások útjait kínálja: egyszerű
szövegkritika alapján való munkát, az azonos nyelvcsaládok irodalma
általi megvilágításra való támaszkodást. Nem hagyhatja figyelmen kívül,
hogy igen régi időben a könyvet zsidók fordították, akik jól ismerték a
görög nyelvű vallásukbeliek számára használt héber nyelvet. De ennek az
antik fordításnak tanulmányozása csalódásokkal teli. Nehezen
megmagyarázható okokból az időszámításunk előtti első századi görög
fordítók inkább változatokat készítettek, mint fordításokat. Az ősi
kopt, szíriai és latin verziók, amik követték ezeket, nem javítottak
munkáikon. Jeromos fordítása inkább kapcsolódott az időszámításunk IV.
századának héber szövegéhez, de nem oldotta meg a jelenlegi fordítók
nehézségeit. Hűségesen a mi ökumenikus munkák irányelveihez, a
jelenlegi fordítás célja a könnyű olvashatóság és érthetőség
elutasította a kalandos utakat és az aktuális héber szöveg
érthetőségének szavazott bizalmat.
Vissza a ÓSz menühöz