TOB - SÁMUEL KÖNYVE

Bevezetés

A könyvek címei

Sámuel felosztása két könyvre újabb keletű. Egy 1Sám 28,24-re vonatkozó maszoréta jegyzet azt mutatja, hogy a "könyv helyszíne" e helyen volt. A görög fordítók voltak valószínűleg, akik ezt a változatot két tekercsre másolták és a Királysság 1. és 2. könyve címet adták neki. A felosztás, amit a Vulgata követett (a Királyok 1. és 2. könyvének nevezi azokat) a XV. és XVI. század folyamán került a héber bibliáknál használatba.

A héber szöveg és a görög verzió összehasonlítása lényeges eltéréseket mutat. Nagyon valószínűtlen, hogy a Septuaginta fordítók maguktól végeztek volna olyan hozzáadásokat és kihagyásokat, amiket a görögben felfedezhetünk. Az a kevés maradvány, amit a Qumranban talált héber szövegből már közreadtak, olyan héber nyelvet közöl, ami néha közelebbi ahhoz, amin a Septuaginta fordítók valószínűleg dolgoztak. Másrészről, ezeknek a ősi volta nem elég annak bizonyítására, hogy az "autentikus szöveget" szolgáltatják. A görög verzió, vagy még inkább annak héber alapja, igyekezhetett néhány alakpárt, vagy ellentmondást kiküszöbölni és valószínűleg kevésbé kényes szövegkritikai összehasonlítást alkalmaz, mint amit a maszoréták adtak át nekünk. A két szövegkritikai összehasonlítás már fennállhatott a mi időszakunk kezdete előtt.

A Sámuel-i irat ősi rabbinusi hagyományra utal, aminek alapján Sámuel prófétának tulajdonítják a szerzoséget (Baba Bathra 14b). Későbbi rabbik, betű szerint értelmezve az 1Krón 29,29-30-t feltételezték, hogy Sámuel művét halála után Nátán és Gád próféták folytatták (Baba Bathra 15a).

Bármilyen ősi is legyen, Sámuel könyveinek értelmezése valahogyan mesterségesnek tűnik. Észre vehetjük különösen, hogy a 2Sám 21-24 fejezetek stílusában és tárgyában eléggé homogén elbeszélést szakítanak meg, amik Dávid uralkodásának belső viszontagságait beszélik el és Salamon trónralépéséhez vezetnek. Az 1Kir első két fejezete ehhez az ősi együtteshez tartozik, aminek egységességét megszakítja a 2Sám 21-24 beszúrása. Ez a beiktatás hasonló a Bírák könyvének 17-21 fejezetéhez, függelék, amelyik megszakítja a birák-megmentőkről szóló történet sorozatot, ami, úgy tűnik, Sámuellel folytatódik 1Sám 1-ben.

A könyvek tartalma

Jelenlegi beosztásukban Sámuel könyveinek különböző részei összefüggőeknek látszanak, kronológiai sorrendet követnek, ha félretesszük a 2Sám 21-24 "kiegészítéseket". Az első rész (1Sám 1-7) elbeszéli Sámuel életét, születésétől prófétai meghívásáig, egészen, amíg nagy bírává, Izrael megmentőjévé lesz. Az elbeszélés környezete a filiszteusok elleni háború, amiből főként azok az epizódok maradnak meg az olvasó számára, amik a Siló-i frigyláda sorsát tartalmazzák.

Sámuel megöregedett, a külső veszedelem által fenyegetett nép királyt kér tőle. Ez az eljárás a próféta ellenvetéseibe ütközik, aki a teokráciát védelmezi. Mégis enged Izrael vénei kérésének és beiktatja Sault. Amint a király uralomra jut, Sámuel visszavonul. A királyság feletti vitát és Saul trónralépését az 1Sám 8-12 fejezetek tartalmazzák és ezek képezik a második részt.

A harmadik rész (1Sám 13-15) Saulnak a filiszteusok és az amalekiták elleni háborúit tartalmazza. Ezek győzelmes háborúk, de már gyülekeznek az árnyak a király felett: két, Isten akarata elleni engedetlenségi cselekedettel válik bűnössé és Sámuel tudtára adja vesztét, bejelentve alig leplezett kifejezésekkel, hogy Dávid foglalja el helyét.

Dávid történetét Saulnak való bemutatásától egészen Izrael királyává szenteléséig az az összetett együttes beszéli el, amit "Dávid felemelkedése történetének" neveznek és ami 1Sám 16 - 2Sám 5-ig tart. Sámuel gyermekként szenteli fel Dávidot, aki Saul szolgálatába áll és kitünteti magát csodálatos győzelmével egy filiszteus óriás felett. Nagy hadvezérré lesz és elnyeri mindenki szeretetét, elsősorban Jonatánét, Saul fiáét. De Saulban halálos irigységet kelt. Saul több ízben - sikertelenül - kísérletet tesz, hogy vetélytársától megszabaduljon, Dávidnak menekülnie kell és Saultól üldözve bolyongani kényszerül, ami arra vezeti, hogy a filiszteusok szolgálatába álljon, anélkül azonban, hogy fegyverrel forduljon szembe saját népével. A filiszteusokkal Gilboa mellett vívott csatában Saul és Jonatán elestek, Dávid pedig folytatta a harcot Saul utódai ellen és sikerről sikerre jutott, míg Saul háza egyre gyengébb lett.

Az ötödik rész (2Sám 6-8) az összekötő elem abban a diptüchonban, amit Dávid története képez Sámuel könyveiben. A szövetség ládájának elhelyezése Jeruzsálemben a Dávid által elfoglalt várost királyságának fővárosává szenteli és Nátán jövendölése Dávid háza számára a királyság örökségét állapítja meg. A 8. fejezet jegyzete arra emlékeztet, hogy Jeruzsálem királyságának alapítója szintén egy valóságos birodalom legyőzője volt.

A diptüchon második szárnyát a 2Sám 9-20 fejezetek képezik (ezekhez hozzá kell kapcsolni 1Kir 1-2 fejezeteket). Az események összefüggése fog Salamon trónra lépéséhez vezetni. Elég hosszan időznek el Salamon születésénél és azoknál a körülményeknél, amik azt kísérték. Majd elbeszélik hogyan küszöbölték ki az utódlásból Dávid fiai közül azokat, akik akadályozhatták volna Salamon jövendo sorsát: Amnont, Absalomot (és Adoniját).

Beékelve szünetként a "Dávid örökségének" elbeszélésébe (a 2Sám 21-24 fejezetek) található két lírai kompozíció és különböző személyekre vonatkozó jegyzetek köré csoportosítanak két természeti csapásról szóló elbeszélést és azok elhárítását. Ezek az elbeszélések nem találhattak volna helyet az előző fejezetekben, történelmi és vallási jelentőségük ellenére.

Sámuel könyvei és Izrael története

Sámuel könyvei Izrael történetének hosszú időszakát ölelik fel, amelynek legalább a végső idopőntját lehet rögzíteni. Elvezetnek Dávid öregségének idejére, úgy tűnik néhány évvel Salamon trónra lépése előtt 970-ben. Nem könnyű elhelyezni a történelemben a kezdeti epizódokat, amelyek ugyanabba kronológiai folyamatba vannak beágyazva, mint a Bírák történetei. Ebből a régi időből bizonyos hagyományok maradtak fenn, melyeknek egyes elemei tagadhatatlan autentikussággal bírnak. Így a filiszteusok uralmáról szóló információk, különösen a filiszteusok által megőrzött vas monopóliumára vonatkozóak (1Sám 13,19-21), a csatákról szóló beszámolók, számos pontos és ellenorizhető topográfiai utalással (1Sám 13; 17; 31), a menekülő Dávid bolyongásairól. Az "Izrael" és "Juda" közötti feszültség, amit a Dávid és Saul háza közötti viszályok történetében jegyeztek fel és Absalom lázadásának elbeszélése szintén kiváló értékű adat. Külső források hiánya ellenére, amit 2Sám 8 tudtunkra ad Dávid háborúiról, nem lehet koholmány: csak a dávidi állam megalapítása az I. évezred kezdetén, abban az időben, amikor Egyiptom és Asszíria védekező helyzetben van, ad magyarázatot Salamon uralkodásának virágzó jólétére, Izraelnek ekkor megközelítési lehetősége volt a Földközi tenger és a Vörös tenger felé. Dávid funkcionáriusairól szóló feljegyzés (2Sám 8,15-18; 20.23-26) és a számbavétel, amiről 2Sám 24 szól, a területtel kapcsolatban jól elhatározott szervezői szándékról tanúskodik. Ez jelentős változást mutat Saul ideje óta, akinek nem volt egyéb uralmi eszköze, mint egy állandó hadsereg magja. Ezzel szemben nem kívánhatunk Sámuel könyveitől biztos felvilágosítást a királyság kezdetéről. A filiszteus veszedelem magyarázat lenne a vének kezdeményezésére, akik királyt kértek Sámueltől, de hol és mikor zajlott ez az esemény? Az 1Sám 11 szerinti hagyomány, amely Sault az ammoniták legyőzőjeként és a gileádi Jábes megmentőjeként mutatja be, önmagában hitelesnek tűnik a belső vizsgálat alapján, de vajon történelmileg összeegyeztethető-e trónralépésének egyéb történeteivel? Sault vajon Ramaban, Micpában vagy Gilgalban koronázták meg, vagy sorban ezeken a különböző helyeken? Az 1Sám 13,1 feljegyzés azt jelzi, hogy nem emlékeztek erre.

Egy adathalmaz elemei

Sámuel könyvei valóban nem krónikák, amik lépésről-lépésre követik az eseményeket. Irodalmi művek, amik vegyes anyagokat gyűjtenek össze, ezek egy része igen régi. Szóbeli hagyományokat egyesít, amelyek visszanyúlhatnak Saul és Dávid idejére, de nem lehet egykönnyen megállapítani az elsődleges alakot az írott forma mögött, olyan írásokat, amelyeket valószínűleg Salamon uralkodása idején szerkesztettek és kiegészítéseket, az Állam bukása utáni időből, 587-bol, abból időből amikor Salamon könyvei elfoglalták helyüket abban a műben, amit a "MTörv-i" történelmi iskolának tulajdonítanak (Józsua-Bírák-Sámuel-Királyok), amit könnyen meg lehet különböztetni kifejezésmódjukról és stílusukról.

Megegyeznek abban, hogy "Dávid utódlásának történetében" 2Sám 9-20 + 1Kir 1-2) egy viszonylag homogén elbeszélést lássanak. Ennek irodalmi jellegzetességei idonként annyira emlékeztetnek a Pentateuchus "jahvista" írójára, hogy ezeket a lapokat egy régi nemzeti történet maradványainak lehet tekinteni, ami az ember teremtésének elbeszélésével kezdődött (Ter 2). Absalom lázadásának elbeszélése pontos megfigyelésekben bővelkedik, az életből vettnek tűnik, az események tanújától kell származzon, minden esetre nem szerkeszthették sokkal utánuk. Ez az "utódlás történetének" magvát képezi és előszóként Salamon születésének története szerepel (2Sám 9-12), befejezésként Adonija bukása (1Kir 1-2). Így ezek a fejezetek "Salamon hatalomra jutásának története" címet is kaphatták volna. A szerző hangvételének objektivitása ellenére, világosan észre lehet venni irányzatát.

A megeloző együttes összeállítását (1Sám 16-2Sám 5), amihez hozzá lehet csatolni Nátán próféciájának ősi elemeit (2Sám 7) és a frigyszekrény történetét (2Sám 6), sokkal nehezebb nyomon követni. Ha Dávid felemelkedésének és trónrajutásának története jobban van felépítve, mint általában gondolnánk (az elbeszélők és szerkesztők igyekeznek szimmetriákat megállapítani), alakpárok jelenléte különlegesen szembeszökő: Dávid Saul szolgálatába való állása, Saul sikertelen merénylete Dávid ellen, Jonatán közbenjárása Dávid érdekében, Dávid megérkezése a filiszteusokhoz, Cif lakóinak árulása, az az epizód, amikor Dávid megkíméli Sault, kétszer kerül elbeszélésre. Azért volt, hogy több szövegmagyarázó azt hitte, hogy ezek a fejezetek folytatásai azoknak a "dokumentumoknak", amelyek a Pentateuchust alkotják. Úgy tunik inkább, hogy többségében különböző hagyományokkal van dolgunk (amelyeket szóban vagy írásban már rögzítettek), amiket az elbeszélők vagy szerkesztők fontosnak tartottak megőrizni és igyekeztek elrendezni kísérve a gyűjteményt keret-formulákkal és minden részben kulcsszavak segítségével aláhúzni a főtémákat. Ezeknek a kettőzéseknek ellenére Dávid felemelkedésének története annyi rokonságot mutat az utódlás történetével, hogy arra a gondolatra jöhetnénk, hogy a szerzők azonos környezetbe tartoztak: a jeruzsálemi udvarhoz tartozó írók válogattak és öntöttek formába olyan a szóbeli hagyományokat, amelyek dicsőségesek a király számára. Dávid idealizálásnak eljárása világosan észlelhető ebben a részben, ez folytatódik a szerkesztést követő időszakban is: 1Sám 16. fejezete elbeszéli Dávid Sámuel által történő felkenését. Ez szemmel láthatóan arra szolgál, hogy a második királyt azonos szintre helyezze az elsővel és erősen kapcsolódik a 15 fejezethez, amelynek másodlagos jellege tagadhatatlan.

Saul háborúival foglalkozó fejezetek adathalmazok. Találhatunk itt ősi hagyományokat a Saul idejében lezajlott filiszteusok elleni háborúkról, amelyeknek Jonatán, Dávid barátja a tényleges hose; ezek irányzata világosan ellenséges érzületű Saullal szemben (1Sám 13-14). Az Amalek elleni hadjárat története (1Sám 15) az ősi hagyományokban sokkal bizonytalanabb alapokkal rendelkezik. Ez egy beiktatott irodalmi szépítés, talán Saul uralkodása esendőségének aláhúzására, aki bűnös volt egy isteni parancs áthágásában. Saul elmozdítása szükséges bevezetés Dávid történetéhez, aki közvetlenül követi őt. Az 1Sám azon része, ahol a királyság eredetéről van szó (8-12) szintén összetett történeten alapul. Itt is különböző eredetű elemeket gyűjtöttek össze. Egyesek ősiek, másodlagos átdolgozások ellenére. Így a nőstény szamarakról szóló történet valószínűleg egy benjamita legendából való (9-10.16), egy hagyomány a király megválasztásáról Micipában, sorshúzással (10,17-27), a 11 fejezet elbeszélése, ahol Saul az ellenséges ammoniták karizmatikus legyőzőjekénti bírának mutatkozik. A 8. fejezet előadja a királyság intézménye által létrejött teológiai problémát. Elítéli a nép kívánságát, de rámutat arra, hogy végül az Úr beleegyezését adja hozzá. Manapság arra hajlanak, hogy a "király jogszokásaiban", amire Sámuel figyelmezteti a népet, emlékezés nyilvánul meg olyan királyok jellegzetes magatartására "amilyen a többi népeknek van" a II. évezred végén, inkább mint előlegezett ítélet Izrael királyainak rossz cselekedeteire. A 8. fejezet alapja tehát régebbi lenne, mint ahogyan azt hosszú ideig gondolták. Be kell azonban ismerni, hogy Sámuel beszédét a 8. fejezetben átdolgozta egy MTörv-i író, ugyanúgy, mint más beszédeket, amik Sámuel könyvének ékességei (ez az az irodalmi műfaj, ami a legalkalmasabb széleskörű kifejtésekre). Csakis a MTörv-i írónak lehet tulajdonítani Sámuel búcsúbeszédét a 12. fejezetbe. Ebben a részben Sault nem ítéli el. Egyszerűen bemutatja, különböző módokon, mint az Úr kiválasztottját. Úgy tűnik nagyobb az érdeklődés a királyság intézménye iránt, mint az iránt, aki elsőnek bírta a királyi méltóságot.

A könyv első részében (1Sám 1-7) Sámuel alakja uralkodik. Őt mint egyfajta ideális vallásos ember típusát mutatja be; aki egyidejűleg kötődik a szentélyhez és prófétai küldetéssel van felruházva. Igyekeznek személyében a korszak tényleges megmentőjét is bemutatni (talán egy kis tűszúrással Saul ellen, lásd 1,27-28). Hangsúlyozzák Sámuel kiválasztását, hogy jelezzék, hogy az, aki felszentelte a királyokat valóban az Úr elismert megbízottja. Az 1-7 fejezetek egyéb elemei akkor nyerik el értelmüket, ha figyelembe vesszük Sámuel könyvei együttesének fő törekvéseit: a frigyszekrény viszontagságait megannyi részlettel adja elő, mivel ezek hozzájárulnak a szentelt tárgy megdicsőítéséhez, amit Dávid fővárosának védőjévé tett. A "hűséges pap" megjelölés a salamoni kor intézményének dicsőítésére szolgál, a sadoki papságéra. A felemelkedés-hanyatlás szembeállítás (2,7-ben röviden megemlítve) uralkodik Sámuel történetében, szembeállítva Élivel és fiaival, de Dávidnak történetében is, szembeállítva Saullal és házával. A Sámuelről szóló legenda tehát kapcsolódik ahhoz, ami azt követi. Egy királypárti tudósnak lehet tulajdonítani a régi hagyományok halmazatát, amik az 1-6. fejezeteket alkotják. A 7. fejezetét, ahol felismerhetőek a MTörv-i író törekvése és stílusa, ugyanez a szerző átdolgozta, mivel a Bírák történetének befejező részét akarta belőle kialakítani.

A királyság tanításai

Az elbeszélők és írók politikai-vallási tendenciáinak felismerése lehetőséget ad bizonyos feltevésekre Sámuel könyveinek összetételére. Valóban, Izrael ősi történetének hosszú fejezetén túlmenően ezek a könyvek tanítást adnak, aminek fontos kideríteni a leglényegesebb pontjait.

Az uralkodó téma a királyság. Nem igyekeznek elleplezni ennek az intézménynek felemás voltát. Izrael királya az Úr. Mit jelent akkor egy emberi uralkodó? A probléma a királyság intézményének javára dől el, mivel végül az Úr és közvetítője, Sámuel Saul kijelölését irányítja. Amikor a nép kezdeményezését viszont nyíltan elítéli, az azért történik, hogy jelezze, az ember királysága nem emberi akarat jogán jött létre, hanem az isteni hatalom révén, így az izraelita királyság sem nem demokratikus, sem autokratikus, hanem a teokráciának marad alárendelve. Talán sugallni akarják, hogy Saul személyesen elszenvedte, hogy "kérjék" (ez héber nevének értelme). A legendás nimbusz, ami Sámuel alakját körülveszi, fokozza a vallásos embernek, az isteni akarat közvetítőjének felsősségét. Hangsúlyozzák Saul bukását előidézo bűneinek vallásos természetét, jelezve, hogy a király ne hatoljon olyan tartományba, ami nem rá tartozik. Ehhez kapcsolódik Sámuel könyveiben az a jelentőség, amit a szertartásokkal kapcsolatos tárgyaknak, gyakorlatoknak és személyzetnek tulajdonítanak (legfőképpen az érinthetetlen frigyszekrénynek 2Sám 6,7 szerint, és a jeruzsálemi oltárnak 2Sám 24).

A tökéletes király Dávid. Erősen idealizálva van, különösen indulásának történetében, hőstetteivel kapcsolatban, a szeretetben amit kelt maga iránt, nagylelkűségében és szerénységében, bár nem igyekeznek leplezni, hogy pályafutása a szerencsés katona pályafutása volt. Nem mulasztják el megemlíteni azt a hódoló engedelmességet, amit ez az ideális király az Úr irányában mutat, sürgető kéréseit és a gondosságot az isteni akarat megtudakolására. Ezért azután elfogadja Nátán próféta házasságtörési bűne miatti intelmeit, ami rámutat, hogy Izraelben a király sincsen mentesítve a törvények alól. De Saullal ellentétben, Dávidot nem bünteti Isten utódaiban: biztosítja, hogy látni fogja egyik fiát uralkodni a maga helyében. Ez a fia Salamon, akinek láthatjuk hatalomrajutását, Isten szeretete által, születésétől fogva. A könyvek tehát a judeai dinasztia dicsőítései. Nátán jövendölése szerint (2Sám 7), aminek lényeges tartalmát a MTörv-i szerkesztés nem módosította, Dávid háza örökre elfoglalja Jeruzsálem trónját, uralkodóinak bármilyen személyes bűne is legyen.

Ennek a vallásos gondolatnak, amit valószínűleg olyan időben fejeztek ki, amikor a judeai királyság azt hitte, biztosítva van hosszú jövője, rendkívüli sikere volt, ami Sámuel könyveinek kijelölte helyét a üdvösség történetében. Eljön a nap, amikor a királyok annyi mulasztásban mutatkoznak vétkesnek, hogy - úgy tűnik - magát a királyságot ítélik el; a végleges ítéletet 587-ben mondják ki fölötte. Ennek ellenére nem szűnnek meg hinni az Isten által Dávid házának örök uralkodására adott ígéretben és bizalommal várják Dávid fiának eljövetelét, aki méltó lesz az ősének tett ígéretekre. Ez a Messiás, az ideális király valóban, de test szerinti valóságos leszármazottja annak, akit Isten kiválasztott a mi időszámításunk előtti ezredik év körül.

Vissza a ÓSz menühöz