TOB - SÁMUEL KÖNYVE
Bevezetés
A könyvek címei
Sámuel felosztása két könyvre újabb keletű. Egy 1Sám 28,24-re vonatkozó
maszoréta jegyzet azt mutatja, hogy a "könyv helyszíne" e helyen volt.
A görög fordítók voltak valószínűleg, akik ezt a változatot két
tekercsre másolták és a Királysság 1. és 2. könyve címet adták neki. A
felosztás, amit a Vulgata követett (a Királyok 1. és 2. könyvének
nevezi azokat) a XV. és XVI. század folyamán került a héber bibliáknál
használatba.
A héber szöveg és a görög verzió összehasonlítása lényeges eltéréseket
mutat. Nagyon valószínűtlen, hogy a Septuaginta fordítók maguktól
végeztek volna olyan hozzáadásokat és kihagyásokat, amiket a görögben
felfedezhetünk. Az a kevés maradvány, amit a Qumranban talált héber
szövegből már közreadtak, olyan héber nyelvet közöl, ami néha közelebbi
ahhoz, amin a Septuaginta fordítók valószínűleg dolgoztak. Másrészről,
ezeknek a ősi volta nem elég annak bizonyítására, hogy az "autentikus
szöveget" szolgáltatják. A görög verzió, vagy még inkább annak héber
alapja, igyekezhetett néhány alakpárt, vagy ellentmondást kiküszöbölni
és valószínűleg kevésbé kényes szövegkritikai összehasonlítást
alkalmaz, mint amit a maszoréták adtak át nekünk. A két szövegkritikai
összehasonlítás már fennállhatott a mi időszakunk kezdete előtt.
A Sámuel-i irat ősi rabbinusi hagyományra utal, aminek alapján Sámuel
prófétának tulajdonítják a szerzoséget (Baba Bathra 14b). Későbbi
rabbik, betű szerint értelmezve az 1Krón 29,29-30-t feltételezték, hogy
Sámuel művét halála után Nátán és Gád próféták folytatták (Baba Bathra
15a).
Bármilyen ősi is legyen, Sámuel könyveinek értelmezése valahogyan
mesterségesnek tűnik. Észre vehetjük különösen, hogy a 2Sám 21-24
fejezetek stílusában és tárgyában eléggé homogén elbeszélést szakítanak
meg, amik Dávid uralkodásának belső viszontagságait beszélik el és
Salamon trónralépéséhez vezetnek. Az 1Kir első két fejezete ehhez az
ősi együtteshez tartozik, aminek egységességét megszakítja a 2Sám 21-24
beszúrása. Ez a beiktatás hasonló a Bírák könyvének 17-21 fejezetéhez,
függelék, amelyik megszakítja a birák-megmentőkről szóló történet
sorozatot, ami, úgy tűnik, Sámuellel folytatódik 1Sám 1-ben.
A könyvek tartalma
Jelenlegi beosztásukban Sámuel könyveinek különböző részei
összefüggőeknek látszanak, kronológiai sorrendet követnek, ha
félretesszük a 2Sám 21-24 "kiegészítéseket". Az első rész (1Sám 1-7)
elbeszéli Sámuel életét, születésétől prófétai meghívásáig, egészen,
amíg nagy bírává, Izrael megmentőjévé lesz. Az elbeszélés környezete a
filiszteusok elleni háború, amiből főként azok az epizódok maradnak meg
az olvasó számára, amik a Siló-i frigyláda sorsát tartalmazzák.
Sámuel megöregedett, a külső veszedelem által fenyegetett nép királyt
kér tőle. Ez az eljárás a próféta ellenvetéseibe ütközik, aki a
teokráciát védelmezi. Mégis enged Izrael vénei kérésének és beiktatja
Sault. Amint a király uralomra jut, Sámuel visszavonul. A királyság
feletti vitát és Saul trónralépését az 1Sám 8-12 fejezetek tartalmazzák
és ezek képezik a második részt.
A harmadik rész (1Sám 13-15) Saulnak a filiszteusok és az amalekiták
elleni háborúit tartalmazza. Ezek győzelmes háborúk, de már gyülekeznek
az árnyak a király felett: két, Isten akarata elleni engedetlenségi
cselekedettel válik bűnössé és Sámuel tudtára adja vesztét, bejelentve
alig leplezett kifejezésekkel, hogy Dávid foglalja el helyét.
Dávid történetét Saulnak való bemutatásától egészen Izrael királyává
szenteléséig az az összetett együttes beszéli el, amit "Dávid
felemelkedése történetének" neveznek és ami 1Sám 16 - 2Sám 5-ig tart.
Sámuel gyermekként szenteli fel Dávidot, aki Saul szolgálatába áll és
kitünteti magát csodálatos győzelmével egy filiszteus óriás felett.
Nagy hadvezérré lesz és elnyeri mindenki szeretetét, elsősorban
Jonatánét, Saul fiáét. De Saulban halálos irigységet kelt. Saul több
ízben - sikertelenül - kísérletet tesz, hogy vetélytársától
megszabaduljon, Dávidnak menekülnie kell és Saultól üldözve bolyongani
kényszerül, ami arra vezeti, hogy a filiszteusok szolgálatába álljon,
anélkül azonban, hogy fegyverrel forduljon szembe saját népével. A
filiszteusokkal Gilboa mellett vívott csatában Saul és Jonatán elestek,
Dávid pedig folytatta a harcot Saul utódai ellen és sikerről sikerre
jutott, míg Saul háza egyre gyengébb lett.
Az ötödik rész (2Sám 6-8) az összekötő elem abban a diptüchonban, amit
Dávid története képez Sámuel könyveiben. A szövetség ládájának
elhelyezése Jeruzsálemben a Dávid által elfoglalt várost királyságának
fővárosává szenteli és Nátán jövendölése Dávid háza számára a királyság
örökségét állapítja meg. A 8. fejezet jegyzete arra emlékeztet, hogy
Jeruzsálem királyságának alapítója szintén egy valóságos birodalom
legyőzője volt.
A diptüchon második szárnyát a 2Sám 9-20 fejezetek képezik (ezekhez
hozzá kell kapcsolni 1Kir 1-2 fejezeteket). Az események összefüggése
fog Salamon trónra lépéséhez vezetni. Elég hosszan időznek el Salamon
születésénél és azoknál a körülményeknél, amik azt kísérték. Majd
elbeszélik hogyan küszöbölték ki az utódlásból Dávid fiai közül azokat,
akik akadályozhatták volna Salamon jövendo sorsát: Amnont, Absalomot
(és Adoniját).
Beékelve szünetként a "Dávid örökségének" elbeszélésébe (a 2Sám 21-24
fejezetek) található két lírai kompozíció és különböző személyekre
vonatkozó jegyzetek köré csoportosítanak két természeti csapásról szóló
elbeszélést és azok elhárítását. Ezek az elbeszélések nem találhattak
volna helyet az előző fejezetekben, történelmi és vallási jelentőségük
ellenére.
Sámuel könyvei és Izrael története
Sámuel könyvei Izrael történetének hosszú időszakát ölelik fel,
amelynek legalább a végső idopőntját lehet rögzíteni. Elvezetnek Dávid
öregségének idejére, úgy tűnik néhány évvel Salamon trónra lépése előtt
970-ben. Nem könnyű elhelyezni a történelemben a kezdeti epizódokat,
amelyek ugyanabba kronológiai folyamatba vannak beágyazva, mint a Bírák
történetei. Ebből a régi időből bizonyos hagyományok maradtak fenn,
melyeknek egyes elemei tagadhatatlan autentikussággal bírnak. Így a
filiszteusok uralmáról szóló információk, különösen a filiszteusok
által megőrzött vas monopóliumára vonatkozóak (1Sám 13,19-21), a
csatákról szóló beszámolók, számos pontos és ellenorizhető topográfiai
utalással (1Sám 13; 17; 31), a menekülő Dávid bolyongásairól. Az
"Izrael" és "Juda" közötti feszültség, amit a Dávid és Saul háza
közötti viszályok történetében jegyeztek fel és Absalom lázadásának
elbeszélése szintén kiváló értékű adat. Külső források hiánya ellenére,
amit 2Sám 8 tudtunkra ad Dávid háborúiról, nem lehet koholmány: csak a
dávidi állam megalapítása az I. évezred kezdetén, abban az időben,
amikor Egyiptom és Asszíria védekező helyzetben van, ad magyarázatot
Salamon uralkodásának virágzó jólétére, Izraelnek ekkor megközelítési
lehetősége volt a Földközi tenger és a Vörös tenger felé. Dávid
funkcionáriusairól szóló feljegyzés (2Sám 8,15-18; 20.23-26) és a
számbavétel, amiről 2Sám 24 szól, a területtel kapcsolatban jól
elhatározott szervezői szándékról tanúskodik. Ez jelentős változást
mutat Saul ideje óta, akinek nem volt egyéb uralmi eszköze, mint egy
állandó hadsereg magja. Ezzel szemben nem kívánhatunk Sámuel könyveitől
biztos felvilágosítást a királyság kezdetéről. A filiszteus veszedelem
magyarázat lenne a vének kezdeményezésére, akik királyt kértek
Sámueltől, de hol és mikor zajlott ez az esemény? Az 1Sám 11 szerinti
hagyomány, amely Sault az ammoniták legyőzőjeként és a gileádi Jábes
megmentőjeként mutatja be, önmagában hitelesnek tűnik a belső vizsgálat
alapján, de vajon történelmileg összeegyeztethető-e trónralépésének
egyéb történeteivel? Sault vajon Ramaban, Micpában vagy Gilgalban
koronázták meg, vagy sorban ezeken a különböző helyeken? Az 1Sám 13,1
feljegyzés azt jelzi, hogy nem emlékeztek erre.
Egy adathalmaz elemei
Sámuel könyvei valóban nem krónikák, amik lépésről-lépésre követik az
eseményeket. Irodalmi művek, amik vegyes anyagokat gyűjtenek össze,
ezek egy része igen régi. Szóbeli hagyományokat egyesít, amelyek
visszanyúlhatnak Saul és Dávid idejére, de nem lehet egykönnyen
megállapítani az elsődleges alakot az írott forma mögött, olyan
írásokat, amelyeket valószínűleg Salamon uralkodása idején
szerkesztettek és kiegészítéseket, az Állam bukása utáni időből,
587-bol, abból időből amikor Salamon könyvei elfoglalták helyüket abban
a műben, amit a "MTörv-i" történelmi iskolának tulajdonítanak
(Józsua-Bírák-Sámuel-Királyok), amit könnyen meg lehet különböztetni
kifejezésmódjukról és stílusukról.
Megegyeznek abban, hogy "Dávid utódlásának történetében" 2Sám 9-20 +
1Kir 1-2) egy viszonylag homogén elbeszélést lássanak. Ennek irodalmi
jellegzetességei idonként annyira emlékeztetnek a Pentateuchus
"jahvista" írójára, hogy ezeket a lapokat egy régi nemzeti történet
maradványainak lehet tekinteni, ami az ember teremtésének
elbeszélésével kezdődött (Ter 2). Absalom lázadásának elbeszélése
pontos megfigyelésekben bővelkedik, az életből vettnek tűnik, az
események tanújától kell származzon, minden esetre nem szerkeszthették
sokkal utánuk. Ez az "utódlás történetének" magvát képezi és előszóként
Salamon születésének története szerepel (2Sám 9-12), befejezésként
Adonija bukása (1Kir 1-2). Így ezek a fejezetek "Salamon hatalomra
jutásának története" címet is kaphatták volna. A szerző hangvételének
objektivitása ellenére, világosan észre lehet venni irányzatát.
A megeloző együttes összeállítását (1Sám 16-2Sám 5), amihez hozzá lehet
csatolni Nátán próféciájának ősi elemeit (2Sám 7) és a frigyszekrény
történetét (2Sám 6), sokkal nehezebb nyomon követni. Ha Dávid
felemelkedésének és trónrajutásának története jobban van felépítve,
mint általában gondolnánk (az elbeszélők és szerkesztők igyekeznek
szimmetriákat megállapítani), alakpárok jelenléte különlegesen
szembeszökő: Dávid Saul szolgálatába való állása, Saul sikertelen
merénylete Dávid ellen, Jonatán közbenjárása Dávid érdekében, Dávid
megérkezése a filiszteusokhoz, Cif lakóinak árulása, az az epizód,
amikor Dávid megkíméli Sault, kétszer kerül elbeszélésre. Azért volt,
hogy több szövegmagyarázó azt hitte, hogy ezek a fejezetek folytatásai
azoknak a "dokumentumoknak", amelyek a Pentateuchust alkotják. Úgy
tunik inkább, hogy többségében különböző hagyományokkal van dolgunk
(amelyeket szóban vagy írásban már rögzítettek), amiket az elbeszélők
vagy szerkesztők fontosnak tartottak megőrizni és igyekeztek elrendezni
kísérve a gyűjteményt keret-formulákkal és minden részben kulcsszavak
segítségével aláhúzni a főtémákat. Ezeknek a kettőzéseknek ellenére
Dávid felemelkedésének története annyi rokonságot mutat az utódlás
történetével, hogy arra a gondolatra jöhetnénk, hogy a szerzők azonos
környezetbe tartoztak: a jeruzsálemi udvarhoz tartozó írók válogattak
és öntöttek formába olyan a szóbeli hagyományokat, amelyek dicsőségesek
a király számára. Dávid idealizálásnak eljárása világosan észlelhető
ebben a részben, ez folytatódik a szerkesztést követő időszakban is:
1Sám 16. fejezete elbeszéli Dávid Sámuel által történő felkenését. Ez
szemmel láthatóan arra szolgál, hogy a második királyt azonos szintre
helyezze az elsővel és erősen kapcsolódik a 15 fejezethez, amelynek
másodlagos jellege tagadhatatlan.
Saul háborúival foglalkozó fejezetek adathalmazok. Találhatunk itt ősi
hagyományokat a Saul idejében lezajlott filiszteusok elleni háborúkról,
amelyeknek Jonatán, Dávid barátja a tényleges hose; ezek irányzata
világosan ellenséges érzületű Saullal szemben (1Sám 13-14). Az Amalek
elleni hadjárat története (1Sám 15) az ősi hagyományokban sokkal
bizonytalanabb alapokkal rendelkezik. Ez egy beiktatott irodalmi
szépítés, talán Saul uralkodása esendőségének aláhúzására, aki bűnös
volt egy isteni parancs áthágásában. Saul elmozdítása szükséges
bevezetés Dávid történetéhez, aki közvetlenül követi őt. Az 1Sám azon
része, ahol a királyság eredetéről van szó (8-12) szintén összetett
történeten alapul. Itt is különböző eredetű elemeket gyűjtöttek össze.
Egyesek ősiek, másodlagos átdolgozások ellenére. Így a nőstény
szamarakról szóló történet valószínűleg egy benjamita legendából való
(9-10.16), egy hagyomány a király megválasztásáról Micipában,
sorshúzással (10,17-27), a 11 fejezet elbeszélése, ahol Saul az
ellenséges ammoniták karizmatikus legyőzőjekénti bírának mutatkozik. A
8. fejezet előadja a királyság intézménye által létrejött teológiai
problémát. Elítéli a nép kívánságát, de rámutat arra, hogy végül az Úr
beleegyezését adja hozzá. Manapság arra hajlanak, hogy a "király
jogszokásaiban", amire Sámuel figyelmezteti a népet, emlékezés
nyilvánul meg olyan királyok jellegzetes magatartására "amilyen a többi
népeknek van" a II. évezred végén, inkább mint előlegezett ítélet
Izrael királyainak rossz cselekedeteire. A 8. fejezet alapja tehát
régebbi lenne, mint ahogyan azt hosszú ideig gondolták. Be kell azonban
ismerni, hogy Sámuel beszédét a 8. fejezetben átdolgozta egy MTörv-i
író, ugyanúgy, mint más beszédeket, amik Sámuel könyvének ékességei (ez
az az irodalmi műfaj, ami a legalkalmasabb széleskörű kifejtésekre).
Csakis a MTörv-i írónak lehet tulajdonítani Sámuel búcsúbeszédét a 12.
fejezetbe. Ebben a részben Sault nem ítéli el. Egyszerűen bemutatja,
különböző módokon, mint az Úr kiválasztottját. Úgy tűnik nagyobb az
érdeklődés a királyság intézménye iránt, mint az iránt, aki elsőnek
bírta a királyi méltóságot.
A könyv első részében (1Sám 1-7) Sámuel alakja uralkodik. Őt mint
egyfajta ideális vallásos ember típusát mutatja be; aki egyidejűleg
kötődik a szentélyhez és prófétai küldetéssel van felruházva.
Igyekeznek személyében a korszak tényleges megmentőjét is bemutatni
(talán egy kis tűszúrással Saul ellen, lásd 1,27-28). Hangsúlyozzák
Sámuel kiválasztását, hogy jelezzék, hogy az, aki felszentelte a
királyokat valóban az Úr elismert megbízottja. Az 1-7 fejezetek egyéb
elemei akkor nyerik el értelmüket, ha figyelembe vesszük Sámuel könyvei
együttesének fő törekvéseit: a frigyszekrény viszontagságait megannyi
részlettel adja elő, mivel ezek hozzájárulnak a szentelt tárgy
megdicsőítéséhez, amit Dávid fővárosának védőjévé tett. A "hűséges pap"
megjelölés a salamoni kor intézményének dicsőítésére szolgál, a sadoki
papságéra. A felemelkedés-hanyatlás szembeállítás (2,7-ben röviden
megemlítve) uralkodik Sámuel történetében, szembeállítva Élivel és
fiaival, de Dávidnak történetében is, szembeállítva Saullal és házával.
A Sámuelről szóló legenda tehát kapcsolódik ahhoz, ami azt követi. Egy
királypárti tudósnak lehet tulajdonítani a régi hagyományok halmazatát,
amik az 1-6. fejezeteket alkotják. A 7. fejezetét, ahol felismerhetőek
a MTörv-i író törekvése és stílusa, ugyanez a szerző átdolgozta, mivel
a Bírák történetének befejező részét akarta belőle kialakítani.
A királyság tanításai
Az elbeszélők és írók politikai-vallási tendenciáinak felismerése
lehetőséget ad bizonyos feltevésekre Sámuel könyveinek összetételére.
Valóban, Izrael ősi történetének hosszú fejezetén túlmenően ezek a
könyvek tanítást adnak, aminek fontos kideríteni a leglényegesebb
pontjait.
Az uralkodó téma a királyság. Nem igyekeznek elleplezni ennek az
intézménynek felemás voltát. Izrael királya az Úr. Mit jelent akkor egy
emberi uralkodó? A probléma a királyság intézményének javára dől el,
mivel végül az Úr és közvetítője, Sámuel Saul kijelölését irányítja.
Amikor a nép kezdeményezését viszont nyíltan elítéli, az azért
történik, hogy jelezze, az ember királysága nem emberi akarat jogán
jött létre, hanem az isteni hatalom révén, így az izraelita királyság
sem nem demokratikus, sem autokratikus, hanem a teokráciának marad
alárendelve. Talán sugallni akarják, hogy Saul személyesen elszenvedte,
hogy "kérjék" (ez héber nevének értelme). A legendás nimbusz, ami
Sámuel alakját körülveszi, fokozza a vallásos embernek, az isteni
akarat közvetítőjének felsősségét. Hangsúlyozzák Saul bukását előidézo
bűneinek vallásos természetét, jelezve, hogy a király ne hatoljon olyan
tartományba, ami nem rá tartozik. Ehhez kapcsolódik Sámuel könyveiben
az a jelentőség, amit a szertartásokkal kapcsolatos tárgyaknak,
gyakorlatoknak és személyzetnek tulajdonítanak (legfőképpen az
érinthetetlen frigyszekrénynek 2Sám 6,7 szerint, és a jeruzsálemi
oltárnak 2Sám 24).
A tökéletes király Dávid. Erősen idealizálva van, különösen indulásának
történetében, hőstetteivel kapcsolatban, a szeretetben amit kelt maga
iránt, nagylelkűségében és szerénységében, bár nem igyekeznek leplezni,
hogy pályafutása a szerencsés katona pályafutása volt. Nem mulasztják
el megemlíteni azt a hódoló engedelmességet, amit ez az ideális király
az Úr irányában mutat, sürgető kéréseit és a gondosságot az isteni
akarat megtudakolására. Ezért azután elfogadja Nátán próféta
házasságtörési bűne miatti intelmeit, ami rámutat, hogy Izraelben a
király sincsen mentesítve a törvények alól. De Saullal ellentétben,
Dávidot nem bünteti Isten utódaiban: biztosítja, hogy látni fogja egyik
fiát uralkodni a maga helyében. Ez a fia Salamon, akinek láthatjuk
hatalomrajutását, Isten szeretete által, születésétől fogva. A könyvek
tehát a judeai dinasztia dicsőítései. Nátán jövendölése szerint (2Sám
7), aminek lényeges tartalmát a MTörv-i szerkesztés nem módosította,
Dávid háza örökre elfoglalja Jeruzsálem trónját, uralkodóinak bármilyen
személyes bűne is legyen.
Ennek a vallásos gondolatnak, amit valószínűleg olyan időben fejeztek
ki, amikor a judeai királyság azt hitte, biztosítva van hosszú jövője,
rendkívüli sikere volt, ami Sámuel könyveinek kijelölte helyét a
üdvösség történetében. Eljön a nap, amikor a királyok annyi
mulasztásban mutatkoznak vétkesnek, hogy - úgy tűnik - magát a
királyságot ítélik el; a végleges ítéletet 587-ben mondják ki fölötte.
Ennek ellenére nem szűnnek meg hinni az Isten által Dávid házának örök
uralkodására adott ígéretben és bizalommal várják Dávid fiának
eljövetelét, aki méltó lesz az ősének tett ígéretekre. Ez a Messiás, az
ideális király valóban, de test szerinti valóságos leszármazottja
annak, akit Isten kiválasztott a mi időszámításunk előtti ezredik év
körül.
Vissza a ÓSz menühöz