TOB - SZOFÓNIÁS KÖNYVE

Bevezetés

Törődik Isten az emberekkel? Ő irányítja a történelmet? Ezeket a kérdéseket teszik fel a szkeptikusok a prófétának nagy szerencsétlenségekkel sújtott időben (Szof 1,12).

I. Történelmi háttér

Szofoniás könyvének háttere valóban kivételesen drámai időszak, ami felteszi a prófétának - egyébként másoknak is - a kérdést, van-e értelem a történelmi események mögött?

Ez valóban az asszír terjeszkedés időszaka, rombolásokkal és kegyetlenkedésekkel. Az Eufrátesz és a Földközi tenger között elhelyezkedő Arámi állam pusztulása, majd Damaszkuszé Kr.e. 732-ben, Szamaria elfoglalása 722-ben és lakosságának elhurcolása, Tirusz elfoglalása 701-ben és Szidoné, amelyet teljesen leromboltak 671-ben, Téba és Egyiptom kifosztása 663-ban, Babilon kifosztása 689-ben: "Ítéletem szerint, rosszabb, mint egy árvíz", írta Szennakerib.

Néhány évtizeddel később a helyzet eldől: a médek legyőzik Ninvét 612-ben. Majd a babiloni Új-káldeusok elözönlik Keletet: Jeruzsálemet háromszor ostromolják és végül 587-ben lerombolják.

E két váltakozó helyzet között következett be még a szkíták inváziója is, ami huszonnyolc évig tartott (639-tol 611-ig), és akik a Közel-Kelet nagy részét elfoglalták. Északról érkeztek a Fekete-tenger északi részéről, kiszorították a médeket, elfoglalták Kisázsiát és a mediterrán parton végigmenve útjukat dél felé vették, Egyiptom irányába. Az egyiptomi király (Psammetique, 664-620 Kr.e.) könyörgései és ajándékai hatására visszafordultak. Ázsia és az egyiptomi határvidék birtokában a szkíták teljesen kifosztották és tönkretették azokat a területeket, amiket elfoglaltak, vagy csak keresztülmentek rajtuk. Mindez végül Ashquelon kifosztásához és Ashodod bukásához vezetett (611 körül), Filiszteában. Ugyanebben az időben foglalta el II. Neko fáráó Gázát, Filisztea másik városát, legyőzte a szíreket Méguiddónál és előrenyomult Harranig Mezopotámiában.

Mindezen események Jeruzsálemet is érintették,  főképpen az asszír időszak alatt, ami rányomta bélyegét Manassze hosszú uralkodására. Beékelődve a palesztin területekbe, részt vett a politikai intrikákban és a koaliciós játszmákban, amikben a Mezopotámia és Egyiptom közötti kis államok bonyolódtak. Így került sor Amon, Juda királyának meggyilkolására, valószínűleg egy csoport tiszt által, akik el voltak szánva az asszír iga lerázására. Az egyiptom-barát mozgalommal szemben azonnali ellenforradalom támadt a "nép körében", ennek következtében került trónra az akkor nyolc esztendős Jozija.

Az asszír hatalomra jutással szembeni ellenállás időszaka - ami a király kiskorúságának évei alatt alakult ki - segíti leginkább Szofoniás próféta tevékenységének, politikai és vallási bírálatainak megértését. Ezek egyaránt irányultak a király környezetének miniszteri és előkelőségei ellen, valamint azok ellen, akik behódoltak az idegeneknek, követve ruházkodásukat és vallási gyakorlataikat. Találtak ebből az időből - jellemzően erre az időszakra - adás-vételi szerződéseket, amik zsidókra vagy Guezer-i egyiptomiakra vonatkoztak, asszírul megfogalmazva, az asszír jog szerint.

II.  Szofoniás könyvének felépítése

Szofoniás könyvének kiadóitól származik a könyv jelenlegi három részre való tagolása a klasszikus, jellegzetesen prófétai háromrészes séma szerint (lásd Jeremiás, Ezekiel), mégpedig: figyelmeztetések Izrael felé, a népek elleni ítélet, újra felvirágoztatás ígéretei.

Részleteiben a könyv felosztása a következő:

1.  címzés (1,1),
2.  figyelmeztetések és fenyegetések Juda ellen (1,2-13),
3.  az Úr napja (1,14-18),
4.  buzdítás a Maradéknak, a föld szegényeinek (2,1-3),
5.  ítélet és fenyegetések Juda ellenségei számára (filiszteusok, moabiták és ammoniták, etiópiaiak és asszírok) (2,4-15),
6.  Jeruzsálem ellen, akit a pogány népekhez hasonlónak ítél (3,1-8),
8.  ígéretek az újra felemelkedésre (3,9-20).

III.  A könyv fő témái

Apokaliptikus ég és a föld szegényeinek otthona, ezek Szofoniás könyvének helyszínei, egy központi valósággal: "Veled van az Úr, a te Istened" (3,5.12.15; lásd 3,2), mivel egyedül Isten irányítja a történelmet és menti meg a megalázottakat.

A)  Az Úr napja

Ez a téma volt az, ami híressé tette Szofoniás prófétálását. Ez a próféta gondolkodásának központi iránya, két különböző pólussal: egyik oldalon áll Izrael, a másikon a nemzetek, két ellentétes erő, aminek eredménye lesz a "Maradék". Az Úr napjának témáját az akkori idő hatalmas politikai zavargásainak történelmi összejátszásai keltik életre. Az Úr napja az az időpont, amikor az Úr bosszút áll népéért, rendelkezik sorsáról, megmenti, mint annak idején a Kivonuláskor és e célból megismétli rettenetes csodatetteit a nemzetek ellen. De Szofoniás megfogalmazása felülmúlja a történelem szorosan vett keretét: amit jövendöl az egy kozmikus kataklizma. Habozás és minden érzelmi megnyilvánulás nélkül jelenti be a próféta a haragnak és romlásnak e napját (dies irae). A szegényei a földnek reménykedhetnek, de a történelem vérfürdőben végződik, ami fölött maga az Úr uralkodik. Az Úr napja (amiről már Ámosz, Náhum és Joel is szól) általános pusztulás napja lesz. Páratlan kifejezőkészséggel írja le Szofoniás az ítéletet, amikor a rettegés és a kétségbeesés nem csupán az embereket és a civilizációkat érinti, hanem mindazt, ami él a földön és az egész teremtett világ romlását jelenti (Szof  1,2-3.15).

Azonban az Úr napja Szofoniásnál nem jelenik meg lényegében a világ teljes végeként, hanem gyökeres átalakulásként és Isten népének újjászületéseként a bűn korszakának végén. És mindez kiteljesedik a Maradék öröménekében (3. fejezet).  

B)  Jövendölések Jeruzsálem és a népek ellen

Mivel a város hűtlen és ellenszegülő, mivel a vezetők, a bírák, próféták és papok süketek maradtak Isten szavával szemben a próféta aláveti Jeruzsálemet Isten ítéletének és pusztulásra szánja. Az Úr vizsgálatot tart, ítél és büntet. Nem csupán a főemberek fognak szenvedni, hanem a bálványimádók, a hivatalnokok, a kereskedők és a hitetlenek. A Templomtól a piacokig az egész város megszenvedi az Úr haragját.

A pogány nemzetek szintén elszenvedik az isteni büntetést. A többi prófétához hasonlóan Szofoniás is a négy égtáj felé fordul, hogy bejelentse vesztüket és pusztulásukat, a filiszteusokhoz (nyugat), a moabitákhoz és ammonitákhoz (kelet), a nubiaiakhoz (dél) és az asszírokhoz (észak).

A könyv prófétai olvasmány az idők jeleiről, ez az olvasmány előkészíti az apokaliptikus irodalom születését.

C)  Izrael maradéka

Prófétai hangjának mennydörgése mellett Szofoniás gyengéden szól a kicsinyekhez, akik gyakorolják az Úr akaratát. Ok azok, a szerény kis népek, akiknek reményük van a kataklizmából való menekülésre, akiket elkerül az isteni harag. Ok a "maradék", Isten új népe.

D)  Isten Szent Hegye

Isten összegyűjti Izrael maradékát, amely az Úr nevében reménykedik és dicsőséget szerez ennek a népek előtt, mindez az örvendező, szabad és szent Jeruzsálemben, ahol o maga királyként uralkodik majd. Így, az Ószövetség néhány legsötétebb lapjai után, Szofoniás könyve a remény hangjával fejeződik be, az ünneplő, táncokat lejtő Jeruzsálem látomásával.

A könyv keletkezésének időpontja és hitelessége

Amint azt Karl Barth helyesen mondta, "a próféták életrajz nélküli emberek". Ennek ellenére Szofoniás hivatkozásai idejének történelmi eseményeire eléggé világosak és hosszú politikai körökben átélt tapasztalatokat tételeznek fel. Ez módot ad művének időben való elhelyezésére, legalábbis megközelítőleg. Biztosnak lehet venni működését Jozijás kiskorúságától kezdve. Ha tehát, amint azt a történészek vélik, működése Kr.e. 630 körül kezdődött, igen valószínű, hogy megélte Ninive bukását 612-ben, még talán Jeruzsálem két ostromát is (597 és 587/586) és elfoglalását. A lakók Babilonba való elhurcolása megmagyarázhatná, hogy annyi szerencsétlenség megjövendölése után Szofoinás miért jövendölhetett a száműzötteknek visszatérést és felvirágzást.

Soha nem merültek fel komoly kétségek a próféta létezésével, sem pedig a könyv kánoni voltával kapcsolatban. Még ha találhatók későbbi beavatkozások nyomai, nagy körültekintéssel kell kezelni a kritikákat a vélhetően nem autentikus versekre és bekezdésekre vonatkozóan.

A bizonytalan szövegeknek lehet tekinteni a 2,8-11 verseket, ahol a "Siralom" (qina) versmértéke eltűnik, és a 12. versben visszatér.

Vissza a ÓSz menühöz