TOB - TÓBIÁS KÖNYVE
Bevezetés
Tóbiás könyve a zsidó irodalomnak egyik örömteli könyve. Népszerű
regény, amely a környező pogány népek bölcsességi hagyományából
kölcsönöz, tanító mű, a bibliai írásokból táplálkozva. Gazdagsága a
Száműzetést követő századok zsidóságának emberi vitalitásáról és
vallásosságáról tesz tanúságot.
A könyv tartalma
Két rokon zsidó családot elhurcoltak, Ninivébe és Ekbatanába, ami ma
Irak és Irán. Mindkettőt saját hibáján kívül szerencsétlenség éri -
mindkét család aggályosságig hű maradt a Törvényhez. Tóbit az első
család feje, elveszti kényelmes helyét és mi több, megvakul, akkor
amikor élete kockáztatásával eltemette egy ismeretlen honfitársa
holttestét. Sárát, a másik család tagját, egy démon tartja megszállva,
aki már hét alkalommal meghiúsítja házasságának létrejöttét, azáltal,
hogy a nász éjszakáján megöli a férfit. Isten meghallgatta egyiknek és
másiknak imáját és elhatározza, hogy meggyógyítja őket Rafael arkangyal
segítségével, akinek neve pontosan azt jelenti "Isten meggyógyít".
Tóbit, aki nem ismeri Isten elhatározását, de biztosítani akarja fia,
Tóbiás jövőjét, elhatározza, hogy elküldi visszaszerezni azt a
pénzösszeget, amit régebben Médiában elhelyezett. Útravalóul az ősök
bölcsességének elveit adja át. Rafaelt, aki emberi alakot vett fel,
útitársul és vezetőül választják. Elkíséri Tóbiást kalandos útján, ami
végül elvezeti a fiatalembert arra, hogy feleségül vegye és megmentse
rokonát, Sárát. Visszatértekor, Rafael tanácsának köszönhetően,
meggyógyítja idős apját. A két család megtalálta boldogságát. Rafael
felfedi titkát és eltűnik. Az elbeszélés hálaadással végződik és az
eljövendő üdvösség kilátásával.
Egy népszerű regény
Első ránézésre az elbeszélés szigorúan történelminek tűnik, mivel
számtalan részletet közöl időszakra, helyszínre, személyre, és nagy
közös történelmi eseményekre vonatkozóan Asszíria és Izrel között
Kr.e. 734 és 612 időszakában (1; 14). Tóbit és családja, amint
megtudjuk, Naftali törzsével került elhurcolásra (1,1-2). A 2 Kir 15,29
szerint ez 733 körül történt, amikor Asszíria királya Izrael
királyságának északi részét elfoglalta, hogy megbüntesse Pekach király
összeesküvését. De ez a látszólagos pontosság ne keltsen illúziót.
Számos adat nem állja ki a kritika vizsgálódását. Szemmel láthatóan, a
szerző csak távolról ismeri azokat a királyokat, akikről szól
(1,2 c jegyzet; 1,15 q jegyzet) és nem járt azokban a
tartományokban, amiket leír (5,6 n jegyzet). Azért helyezi elbeszélését
ebbe a távoli és tisztelt időszakba, a VIII. és VII. századba, hogy
valószínűséget és tiszteletet kölcsönözzön annak.
Valóban, egy olyan elbeszélő, aki szereti a festőiséget és az eleven
részleteket. Amikor halljuk Tóbitot könnyekben úszó feleségét
vigasztalni, fiuk távozása után (5,17-23), amikor látjuk a kutyát
eltávozni és visszatérni fiatal gazdájával (6,1; 11,4), a szolgálót az
éj közepén behatolni az ifjú házasok szobájába, lámpával a kezében
(8,11-14) észleljük a két öreg szülő kétségeit, amikor fiúk távolléte
egyre hosszabbá válik (10,1-7), mindenki felfedezheti saját családi
tapasztalatait. Az események művésziek fonódnak össze és simán épülnek
egybe. Minden a megfelelő időben történik meg, ami az egésznek
meseszerűséget kölcsönöz: Tóbiásnak ideje sincs útitársat keresni,
Rafael máris előtte áll (5,4); már az utazás első szakaszának estéjén a
sikerhez szükséges gyógyszereket meghozza a nagy hal fogása (6,1-5).
Érezzük az elbeszélőnél a mesélés örömét és észrevehetjük, hogy
hallgatósága bőven rendelkezik idővel, hogy figyelemmel kísérje
történetét.
Tóbiás könyvének
forrása: a bölcsességi hagyományok
Tóbiás könyvének szerzője határozottan visszanyúl a Bölcs Achikár
művéhez, Achikár könyvéhez. Ez az irodalmi mű igen ismert volt az antik
világban egészen a görögökig, mivel Aesopusz ihletet merít
belőlük meséi számára. Egybevágóság, a zsidó Elefánt-szigeten,
Egyiptomban, találták meg a legrégibb verziót, ami a Kr.e. V. századból
való. Achikár valószínűleg történelmi személyiség, az asszír
Szancherib, majd Asszarhaddon minisztere (1,22; lásd 2,1,10), kissé
feldíszítve a legenda által. Mivel gyermektelen volt, örökbe fogadja,
hogy utóda legyen az udvarnál, unokaöccsét Nádábot. Bölcsességre neveli
egy sor szabály alakú intelemmel. De Nádán, amint fogadott apja mellé
került, nem törődött a bölcsességi intelmekkel és rágalmaival jótevőit
kivégzésre juttatja. De Achikárt, akinek bölcsessége sok barátot
szerzett, a hóhér elrejti. Végül felmentik és unokaöccsének egy sor
szemrehányást tesz, példabeszédek alakjában, majd börtönbe vetteti,
ahol meghal.
Tóbiás könyvében a híres Achikár Tóbit saját unokaöccseként szerepel
(1,22). Ez mód arra, hogy visszatükrözze a nagybácsira és népére az
unokaöcs elvitathatatlan tekintélyét. Továbbá, Tóbit történetének
felépítése utánozni látszik Achkár bölcsességét. Tóbit megtapasztalta
Asszíria királyának kegyét, majd annak elvesztését (1,13-20).
Mint o, Tóbit is két sorozat bölcsességi intelemmel látja el fiát
(4,3-19); 14,8-11), amikből néhány magától Achikártól tűnik kölcsönvéve
(4,10.15.17.19). Azonban Nádán árulónak mutatkozott, viszont
Tóbiás hu marad az elnyert bölcsességhez. Talán azt akarja sugallni a
szerző, hogy az öreg Tóbit által nyújtott tanítás felülmúlja a bölcs
Achikárét? Ez minden esetre pontosan meghatározza könyvünk irodalmi
műfaját: jóllehet romantikus regény, de tanító és bölcseleti
szándékú.
Tanítás a
szétszóródásban lévő zsidók számára
Tóbit és Tóbiás történetén keresztül, akiket elhurcoltak, vallásos
tanítást kíván adni a szerző a nemzetek között elszigetelten élő
testvéreinek.
Isten és az angyalok gondviselése
Amiről itt szó van, az nem Isten gondoskodásának létezése
veszélyhelyzetben lévő híveiről, ami úgy tűnik magától érthető volt,
(3,17), hanem a mód, ahogyan végbemegy a megpróbáltatások közepette.
Felhasznál eseményeket, amik egymást követő véletleneknek tűnhetnek egy
előzetes meghatározott cél, egy titok érdekében, amire csak a végén
derül fény. Tóbit és Sára imájának meghallgatása (3,16-17) egyrészről,
Rafael megnyilatkozása másrészről (12,11-15) az elbeszélés két pólusát
képezik.
Isten terveinek elvégzői az angyalok. Tóbit könyve tanúsítja ezt a
hitet a Száműzetés során, főként a perzsa hatás során. Az angyalok
ekkor megsokszorozódnak, elnevezést nyernek, különleges funkciókat
jelölnek ki nekik. Az Ószövetségben sehol máshol nem tapasztalható
ennyire emberi magatartásuk, nem akarják ráerőltetni az isteni
tevékenységet az emberi szabadságra.
Magatartási szabályok
Tóbitnak fiához intézett tanácsai (4,3-21; 14,8-11) a könyv egyik
kulcsát képezik. Az Achikár bölcsességéből kölcsönzött szabályok
vegyesen szerepelnek a magasabbrendű bölcsességgel, ami Mózes Törvénye.
Tartalmuk kinyilatkoztatásszerű. Minden elv szerepel bennük, amik
lehetővé teszik a zsidó népnek identitásukat megtartani és megmaradni
igaznak, akiket Isten megment. Nincsen olyan előírás Tóbit szellemi
végrendeletben (4,3 z jegyzet; 14,3 q jegyzet), ami nem találná meg
konkrét illusztrációját az elbeszélés főszereplőinek valamelyik
cselekedetében.
A család és a házasság
A család az a pótolhatatlan sejt, amelyen keresztül továbbadódik a
nemzet szellemi öröksége (1,8; 14,3.8-9). Innen ered mindazoknak az
erényeknek előtérbe helyezése, amik az összetartást segíthetik,
különösen a szülők tisztelete (1,8; 3,110.15; 4,3-4; 6,15; 14,12-13). A
család életében meghatározó esemény a házasság. Itt történik meg az
átlépés egyik generációból a másikba, ettől függ a jövő. Nagy ugyanis a
kockázat az elhurcoltak számára, hogy asszimilálódnak a nemzetekhez a
vegyes házasságok révén. Megérthetjük hát, hogy miért áll a házasság
Tóbit fiához intézett tanácsainak középpontjában (4,12-13). A könyv
középpontját is ez képezi (6-8), ami végülis egy, az Isten akarata
szerinti házasság története.
A jócselekedetek
A család egyik generációról a másikra az Isten és parancsolatai iránti
hűséget adja tovább. Az első az Isten iránti hűség (1,12; 2,2; 4,5;
14,8-9), de az tettekben kell hogy megnyilvánuljon, a Törvény
aprólékos, aggályos megtartásában, amit a szóbeli hagyomány ad át (1,8
l jegyzet). Már itt előre lehet érezni ami farizeusok buzgóságában
érték (1,8 k jegyzet; 3,15 w jegyzet). A Templomtól és a
szertartásoktól való eltávolodás eredménye a hangsúly áthelyeződése a
személyes és egyéni feladatokra Istennel és a felebaráttal szemben.
Tóbit felebarátai még családjára és testvéri zsidó népére korlátozódnak
(1,3.16-17; 2,2, stb.). Zsidó testvérei közül egy sem nélkülözheti
azokat a szolgálatokat, amiket egy valódi család körében egymásnak
nyújtanak: (1,17; 2,2.10; 4,16). támogatást, igazságos fizetést (4,14;
5,3.7.10.15; 12,1), temetést (1,17-18; 2,3-8). De az alamizsna és
imádság mindenelőtti kötelesség.
A közösség összetartozásának eszköze az alamizsna (1,16; 4,7-8.16;
14,8-9) szintén biztosítja Isten jóindulatát. Aki ezt gyakorolja
kincset gyűjt, engesztel, Istennek tetsző áldozatot hoz (4,9-11;
14,8-11). Az ima az igaz ember természetes folyamodása Istenhez, mivel
mindent Isten hűségére tett fel. Nem tekintik a formaszerinti
gyakorlatok sorozatának, hanem Isten befogadásának állandó állapotát
(4,19). A legkülönbözőbb helyzetekben fogalmazódik meg: a
kétségbeesésben (3,1-6.11-15), aggodalom idején (8,5-8) és örömben
(8,15-17; 11,14). Ez az ima Isten dicséretéből áll (3,11 v jegyzet),
hálaadásból, mivel igazságos, hogy minden műve igazságos és minden útja
hűség és igazság (3,2).
A pátriárkák életének felidézése
Tóbit könyvének légköre patriarkális: utazása során talál Tóbiás
feleséget, mint annak idején Izsák és Jákob. Tóbiás elveszett szülei
számára, mint Józsefet elveszettnek mondták Jákobnak. Mint a pátriárkák
feleségei, bár más okokból, Sára is úgy tűnik gyermektelen marad.
Tóbitot angyal látogatja meg, emberi alakban, ahogyan Ábrahámot
Mambrében.
A hasonlóság nem korlátozódik a helyzetekre, az elbeszélés
kifejezéseiben s megmutatkozik. Jelentéktelennek tűnő részletek majdnem
szó szerint kerülnek kölcsönzésre a Teremtés könyvéből: a találkozás
(7,3-4 és Ter 29,4-6); a szerelem keletkezése (6,19 és Ter 24,67); a
házasság megkötése (7,12-13 és Ter 24,33.50-51); stb.
A pátriárkák bolyongása folytatódik a száműzöttek sorsában (lásd 4,12).
Isten gondviselése, láthatatlanul és tapintatosan vigyáz a
legalacsonyabb sorsú zsidóra is, amint őrizte az ősöket is.
Előkészítette a találkozásokat, megszabadításokkal és házasságokkal
folytatta az Ígéret átadódását egyik generációról a másikra, mindaddig,
míg végre eljött a nap, amikor visszatérhettek "Ábrahám földjére"
(14,7).
... a próféták fényében
Tóbit kiolvassa személyes és elhurcolt testvérei sorsát a próféták
jövendöléseiből. A múltból Nátán próféciájának visszhangjaként
felfénylik Jeruzsálem és királya lelkesítő emléke (1,4; lásd 5,14). A
csapások, amiket testvéreivel együtt szenved el az Ámosz által a bűnös
Izraelnek előre jelzett büntetések beteljesülései (2,6). A jövő
egyelőre titok és hajlamosak volnánk Tóbit vakságának jelképes
jelentést adni. És íme, Tóbiás fia által, aki a nemzetségét folytatni
fogja, Isten megnyitja szemét, testi és szellemi értelemben, mivel maga
is prófétává válik: felszólítja az egész népet megtérésre és bejelenti
nekik a próféták által megígért szabadulást (13). Amikor teljesül majd
Náhum jövendölése Ninvérol a Templomot ideiglenesen újjáépítik, addig
is, amíg el jön annak az ideje; akkor mind visszatérnek országukba,
Jeruzsálem felépül teljes pompájában, ez a ragyogó látomás aminek
hangja hasonló Iz 60-62-he. Akkor a nemzetek középpontja lesz
Jeruzsálem (13,10-18; 14,3-7).
Ehhez a patriarkális és prófétai háttérhez, a mózesi bölcsességhez és
az ősökhöz való mindennapos hűséges ragaszkodáshoz egy új gondolat
társul: előkészíteni a visszatérést Ábrahám földjére, ugyanazon az
úton, ami lehetővé tette őseiknek az odajutást.
Eredeti szöveg és
nyelv
Tóbit könyvének szövege csak fordításban jutott el hozzánk, mégpedig
három, igen különböző alakban:
1. Egy hosszú alakban, amit a hosszú szövegnek nevezünk,
amit egy IV. századi görög , kézirat a Szinaitikusz őrzött meg és amit
elég hűen újított fel a régi latin verzió, Szent Jeromos Vulgátája
előtt. Ez a hosszú szöveg hangvételében szemita, időnként kissé
bőséges, de igen színes és összefüggő. A Tóbiás könyvének töredékei,
amiket Qumránban fedeztek fel (egy héber, négy arámi nyelven)
alátámasztják hitelét. Manapság hajlamosak arra, hogy ezt tekintsék az
elveszett eredetihez legközelebb állónak. Ezt követjük mindig a
fordítás során.
2. Egy rövid alakban, amit a rövid szövegnek nevezünk, amit
a legtöbb görög kéziratban megtalálunk. Ez, úgy tűnik, az előzőnek
feldolgozása, ami arra szolgál, hogy helyesebb görög szövegben
rövidített, világosabb szöveget nyújtson, megszabadítva azt a
másodlagos fontosságú részletektől. Ezt a szöveget a görög Egyházakban
használják és egyes mai fordításokban. Ezért jelöljük meg minden
esetben azokat az eseteket, amikor eltér a hosszú szövegtől valamiféle
új, valamilyen fontosságú elemet hozva. Arra is szolgál, hogy betöltsük
azt a két hiányt, ami a hosszú szövegben mutatkozik a 4 és 13
fejezetekben.
3. Végül egy utolsó alakot meg kell említeni, mivel ez
volt, amit a latin Egyház hagyománya ismert a V. századtól kezdve és
amit a katolikusok ma is használnak a liturgiában. Ez a latin Vulgáta,
a Szent Jeromos által készített fordítás, egy arámi eredeti után. Ez
egy gyors munka, ami a fordító aszkétikus személyiségéről ad
felvilágosítást, valamint a házasságról való felfogásáról és az eredeti
szöveg árnyalatait tükrözi.
Ami az eredeti nyelvet illeti, a hosszú szöveg tanulmányozása után a
szemitizmusok tekintetében az arámi nyelv felé hajlanánk, de egy héber
eredeti feltételezése sem zárható ki.
Keletkezés dátuma
A könyv vallásos gondolatai, a későbbi próféták felhasználása
egyértelműen a Száműzetés utánra helyezi azt. Ha figyelembe vesszük a
sok hasonlóságot Sirák fia könyvével, ami 190 körül íródott, a hitet és
a jámborságot mint ideált, ami már a farizeusokat idézi, egy Kr.e. 200.
évi dátum lehetséges lenne.
Vissza a ÓSz menühöz